Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908
5 elmaradottságáért a felelősséget csupán az iskolára hárítják, az ebből származó családi kelletlenségek, szóval minden hiba kútforrását az iskolában keresik. Természetes, hogy az utóbbi sem marad adós és nem fukarkodik éles, gyakran bántó viszontbirálatával. Annyira jutottunk — tisztelet a józan eszű és kötelességeiket híven teljesítő, de még mindig nem nagy többségben levő szülőknek és tanároknak —, hogy immár egymással szemben mint két, teljes harckészségben levő ellenfél állunk. Természetes, hogy mint minden emberi intézmény, az iskola sem tökéletes; de míg az iskolai nevelésoktatás terén tagadhatatlanul haladást, a családi nevelés terén úgyszólván mozdulatlanságot, sőt némely társadalmi rétegben egyenesen hanyatlást látunk. Még most sem ment át a köztudatba, még a művelt családoknál sem (a család fogalmába beleértem a lakásadókat is), hogy a gyermeknevelés elméletével, az egészségtan és lélektan alapigazságaival — legalább kézi könyvekből — meg kellene ismerkedniük, hogy az eredményes családi és iskolai nevelés csak egységes pedagógiai alapelveken jöhet létre, és hogy az iskola nem veheti tekintetbe némely szülőknek családi hagyományokon alapuló, vagy előkelő társadalmi állásukra támaszkodó extra nevelóstani felfogását; hogy gyermekének az iskolába (nyilvános tanulónak) való beiratásával annak törvényeit, fegyelmi szabályzatát a szülő implicite maga is akceptálta s hogy szülői jogainak egy részét az iskolára ruházta át; hogy amily joggal elvárhatja ő, hogy az iskola róla tiszteletlenül ne nyilatkozzék, tekintélyét ne rontsa s intézkedését ne kritizálja gyermeke előtt, viszont a tanár is éppen olyan jogosan követelheti, hogy a szülő is tartózkodjék ezektől. — Hány szülő figyeli meg, elfogulatlanul gyermekének természetét és hajlamait és határozza meg ezek alapján egyéni nevelésének módszerét? Hányán közük
