Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908

4

bár merészen hangzik — mert korunknak el nem vitatható haladásával és fejlődésével ellentmondónak látszik — mégis kimondom, hogy a nevelés munkája most mind a két oldalon, az iskolában és a családban is, egyaránt súlyosabb mint azelőtt, mondjuk, csak 25—30 esztendővel is, s hogy azóta rohamosan megsokasodtak az életnek a családi és iskolai nevelést és a két tényezőnek egymáshoz való viszonyát zavaró, gátló, sőt egyenesen rombolólag ható erői. — A megélhetésért folytatott tülekedő harc, a hirtelen megnövekedett igények és a sokféle és újfajta szórakozások és élvezetek szünetlen csábításai következtében, sokat veszített a családi élet régi egyszerűségéből és bensőségéből. A napilapok, a maguk napról napra élő ötletszerű pedagógiájukkal, szenzációt és botrányos újdonságokat hajhászó hírrovatukkal, sokszor sikamlós tárcacikkeikkel, vagy a lap hirdetései közt meglapuló és a feslett házasélet élményeivel foglalkozó cikkecskéikkel; színi irodalmunk és színi előadásaink immár divattá vált „csak felnőttek “-re szabott, érzést és lelket mérgező maszlagéval; a városi élet a maga lóversenyeivel, mozijaival, kávéházi és éjjeli életével: mind, mindezek társadalmi életünkben mint az iskolai és családi nevelésnek veszedelmes ellenségei jelentkeznek. Ezen hatások ellen- súlyozását csak a nevelési módszernek nagyobb tökéletesedése, az intenzivebb és céltudatosabb iskolai és családi nevelés, és a kettőnek bensőbb és szorosabb kapcsolata tette volna lehetővé. S ha most kérdezzük, vájjon ezen ellensúlyozás bekövetkezett-e? Bizony pirulással be kell vallanunk, hogy nem. Még mindig többségben vannak az olyan szülők — sajnos még az intelligenseknek nevezettek közt is -—, akiknek az iskolához való viszonya — feledve azt, hogy gyermekeik testi és erkölcsi nevelésének alapvető munkáját nekik kellett volna elvégezniük — abban nyer kifejezést, hogy fiaik ferde fejlődéséért és tanulmányi