Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908
14 már a délelőtti negyedik óra is megerőltető, az ötödik meg épen elviselhetetlen a tanulók munkabírása szempontjából. / Éppen a jelenlegi megosztott tanítási rendszer, az egyetemes egyházi rendtartásban megszabott heti szabad délutánokkal hozza magával azt, hogy a tanulók a hét egyes napjain aránytalanul terhelvék órákkal, amennyiben 8 — 12-ig, d. u. 2—4-ig ülnek az iskolában. Már most általános tapasztalás szerint a délelőtti 4-ik órában a tanuló mindig éberebb, munkabíróbb, mint a délutáni akármelyik, de különösen a 2-—3-ig terjedő órában. Azoknak egyhangú állítása szerint, akik a meg nem osztott tanítás terén tapasztalatokat szereztek, ugyanez áll a 12—1-ig terjedő órára is. A délutáni óráknak kevés a pedagógiai haszna. Nem szólva orvosi szaktekintélyeknek e téren tett kísérleteiről, az úgynevezett fáradtságméréseknek eredményeiről, amelyek szerint egy délutáni óra majdnem annyira fáraszt, mint két délelőtti, csak a köztapasztalásra kell utalni. Már maga az emésztés fiziológiai hatása eléggé megérteti, miért nem képes a tanuló 2—3-ig elegendő figyelmet tanúsítani. Az pedig bizonyításra nem szorul, hogy kellő figyelem nélkül eredményes oktatásról szó nem lehet. A figyelem lankadását még fokozza május, június és szeptember hónapokban a délutáni hőség, a téli hónapokban pedig a 3—4-ig való órában a sötétség hat rendkívül zavarólag, főkép az intézeti épületnek északi fekvésű frontján, ahol pedig a legtöbb osztályterem van. A sötétségnek már csak szemrontó hatása is megszívlelésre méltó és a 3—4-ig Ö O való óra iskolaegészségügyi szempontból is hátrányos. Ezzel szemben a meg nem osztott tanítási rendszer lehetővé tenné a napi 5 órai oktatással az egyenletesebb munkabeosztást, egyszersmind a tanulót is szoktatná teendőinek egyenletesebb és állandóbb beosztására, emellett magántanulmányai végzésére is több időt engedne neki.
