Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1908
13 a 3. megvalósítására, s ez volna az összes rendes tanóráknak (belevéve a tornát és az éneket is) a reggel 8—1-ig terjedő órákra tétele oly formán, hogy a rendes 10 percnyi óraköz a 3-ik és 5-ik óra előtt 15 percre liosszabbíttatnék meg. így minden oktatás délelőtt volna. A házi feladatokat pedig a délután folyamán lehetne végezni és még mindig volna idő zenével, sporttal, az egyéni hajlamoknak megfelelően foglalkozni. Az ilyen oktatástervvel tett tapasztalatok bebizonyították, hogy a tanulók 1. az oktatásnál sokkal elevenebbek, 2. odahaza nagyobb munkakedvvel dolgoznak. Még azok a szaktekintélyek is, akik nem tartják hálátlanabbnak, gyengébbnek a délutáni tanítást a délelőttinél, a túlterhelés megszüntetésének vagy legalább csökkentésének céljából föltétlenül helyesnek tartják a délutánoknak a meg nem osztott tanítás behozatalával történő szabaddá tételét. A tanulónak nincs elveszteni való ideje; a nap minden óráját értékesítenie kell, részint a komoly munkával, részint az erre képesítő, igazi, testet delket felüdítő pihenéssel. A jelenlegi megosztott tanítási rendszer mellett pedig nagyrészt elvész a 12—2-ig tartó idő. Elvész a házi munkásságra, mert jórésze ide-oda járkálásban telik el, főleg a tápintézetbe járóknál. 12 után nagyrészt hazamennek, negyed kettőkor már újra az iskolai épület körül láthatók. De elveszett idő ez a pihenés szempontjából is, mert ki hiszi el, hogy az a némileg is lelkiismeretes tanuló, ki előtt még két iskolai óra végigülése vár, ebben az időközben mentesnek érzi magát az iskolai gondoktól; holott e nélkül igazi lelki felüdülésről szó nem lehet. Bátran elmondhatjuk, hogy a megosztott tanítási rendszer mellett a tanuló voltaképen d. e. 8-tól d. u. 4-ig, sokszor 5-ig van befogva közbeeső igazi pihenés nélkül. Pedig a meg nem osztott tanítás ellen legtöbb aggodalmat keltő ellenvetésül éppen azt szokták felhozni, hogy
