Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
24 A soproni líceum negyedfélszázados jubileumára. ősi alma mater, soproni iskola. Kis János, Berzsenyi egykori otthona, Negyedfél századnak viharai között Régi erőd, fényed soha meg nem törött! Láttál borús napot, láttál fényt és derűt, Az Urnák Szentlelke veled volt mindenütt. Mint magyar Sionunk ősi szent végvára Épültél ide ki az országhatárra. A hosszú századok ködéből a képek, Mint régi emlékek, ma előmbe lépnek. Látom még Sopronnak piacán a máglyát. A melyre Luthernek könyveit felhányták. Azután felhangzott a bősz „Comburantur“ . . . S égett — de szent vágytól — az egész Dunántúl. Az emésztő tíízből Ion nagy világosság, Lutherhez állott itt az egész lakosság. S hogy tudomány nélkül a nép ne vesszen el, Sopron a múzsáknak uj csarnokot emel. Az első szerelem szent lángja fellobog, Hordják a köveket, hitükben boldogok. Külföld tudósait s Beythét. Muraközit Az uj kathedrákba versengve ültetik. Homerpst, Cicerót és a szent Bibliát Szomjuhozva hallja a sok lelkes diák. A magyarságnak is kerül egy kis fészek, Oly kevés, hogy egy kis kápolnában fér meg. Itt hangzik elsőben az édes magyar szó, Szebb jövő záloga, messze elhallatszó. Német polgárok közt prédikátor, rektor Viszi a magyarság zászlaját mindenkor. Ők értik meg, mi lesz nemes missziója, Mi lesz iskolánknak örök fenntartója. S a tanítók mellett ti jó patronusok, Utmmel, Lackner, Dobner, ős patríciusok.
