Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

25

Csak nevetek német, magyar volt szivetek,

Hazánk jövőjében ti mindig hittetek.

Városunk fejei, művelt nemes lelkek.

Kik nékilnk adtátok ezt az ősi telket,

Kik iskolánkhoz az alapot raktátok,

Síri álmatokban áldás szálljon rátok.

És te szent haragú, lánglelkű Wittnyédy,

Kinek szivét ölyvként honfi bánat tépi,

Mikor haza jöttél diákjaid közé,

A múzsák hajléka gondjaid’ eliizé.

Házadban terítél ifjainknak asztalt,

Bennük reménykedtél, látásuk vigasztalt.

Elveszítél kincset, családot és nevet,

De iskolánk örök hálával emleget.

Kurucz Telekesi Török István apánk,

Te bősz csaták közt is gondoltál mi reánk.

Mit örökségedből ellenség meghagyott,

Nekünk hoztál abból di’ága áldozatot.

Te alapítál itt új alumneumot,

Szegény diákoknak áldott asylumot.

Nevedet őrzi az évi hálaünnep Fiaink áldani soha meg nem szűnnek.

S ti ősökhöz méltó j óltevő unokák,

Ostffy, Rupprecht, Radó, llaubner, Simunyák,

Kik szülők válláról vettétek a terhet,

Iskolánk titeket soha nem feledhet.

Világi vezérek s ti sok jó tanitó,

Kövesdy s Hajnóczy, te magyar Cicero,

Schwartner, Domanovszky, Pálfy, Müllner, Király, Nyugvó porotokra ezrek hálája száll.

És az elvetett mag nem hullott hiába.

Dicsőséget hozott a termés a fára.

Magyar Horatius, mienk nagy Berzsenyi,

Ifjú szilaj tüzét iskolánk fékezi Ez iskolafalak látták Döbrenteit,