Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
23 e mai oltáránál s gyuladjon fel lelketekben a régi láng nemzeti létünk felvirágoztatása iránt. Ébredjen fel az a tudat, hogy nem az üres gőg, elbizakodottság, a törtetés, fortély s mások lekicsinylése, hanem egyedül a szellemi és erkölcsi felsőbbség az az erő, amely biztosan hódít s amit semmiféle hatalom nem verhet le soha. És te, jó alma materünk, töltsd be nagy tisztedet tovább- Éizesd vissza az építőknek fenntartóknak, segítőknek, bőségesen azt, amivel tartozol. Sopron városára az első századért s további jóindulatáért légy ezután is a magyarság ügyének erős vára itt. Plántáld, növeld az eszmét, mit régi és mostani fenntartód: a gyülekezet és egyházkerület képvisel, t. i. azt, hogy a fejlődésnek, haladásnak örök kútfejjé az Isten- és emberszeretet. Éégy egyik erős oszlopa továbbra is állami létünknek, maradjon véred és lelked nagy Eötvösünk meggyőződése, mely szerint „nemzetünk jövője csakis a kultúrának kérdése“. Folytasd a hivatást, mit az áldott emlékű jóltevök bíztak te reád: Ültesd a szorgalmas és derék szegény fiút tovább is oda a gazdag mellé, általa ápold az igaz emberértéknek felismerését, biztosítsd érvényrejutását, hogy azok közül, ki nagyra hivatott, egy se maradjon parlagon. Támaszd fel a testvériségnek érzetét, keltsd életre a nemes versenyt, a társadalmi igazságot, hogy minden téren csak a legjobbak jussanak előre. Adj nagyokat egyháznak, hazának; és mindezt végezd abban a tudatban, hogy a népek sorsa a szellemi és erkölcsi élet csatájában dől el. Vidd bele továbbra is az egészséges falusi magyar v-ért a nemzeti élet vérkeringésébe, az el nem ernyedt ideget a művelt társadalom idegrendszerébe s tőled telhetőleg munkáld továbra is jövőnknek testi-lelki egészségét, tápláld nemzetünk életét. És Te, világosságnak, igazságnak, életnek örökkévaló Ura, ki negyedfélszázadon át erős várunk voltál, maradj velünk, vezess előre az által, aki a népeket megtartó kultúra alfája és ómegája, kezdete és célja. Add, — hisz’, csak te adhatod — hogy e mai szép ünnep ne a szavaknak napja maradjon csupán, hanem a tiszta, erős és nagy elhatározásé. Ez legyen ünnepünk koronája, mert csak ez lesz biztosítéka annak, hogy aki „dicsőt, magasztost így magasztal, van élni abban hit, jog és erő“. Az ünnepi beszéd után Payr Sándor theol. akad. tanár adta elő következő ünnepi ódáját: * * Ugyanő megírta ez alkalomra „Négy ed félszázados Főiskola Sopronban“ címen az intézet történetét is. A füzet 1 koronáért kapható szerzőnél. Jövö- delme egy „Jubileumi tápintézeti alapu létesítésére fordíttatik.
