Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907

20

E szép idők után mintha egy romboló hatalom megirigyelte volna ez aranykorszakot, egy pajzsos férfiú: az Ínség, a szegénység fel akarja dúlni a múzsák otthonát. De aknamunkája közben ásója megakad s az áldozatkészség géniusza lép ki az omladékok közül s iskolánkra virrad a jóltevők kora. Jöhetett az 1811-iki nagy nemzeti veszedelem, a pénzdevalváció, a nemes soproni gyülekezet nehéz időkben is méltó maradt múltjához, 1825-ben az újounan épült „Aedes Musis erectae“ áll már a réginek helyén, mely a most itt ünneplők közül többünknek volt még egyszerűségében, régiességében is kedves szellemi otthona.

A 19-ik század első fele a nemzeti ébredés, a nemzeti szervezkedés ideje; amannak nyoma iskolánkban az 1827-ben megalakult szépemlékíí „Deákkúti vármegye“, emennek gyümölcse pedig a zay- ugróci tanrendszer behozatala. — Majd jön 1848 s Müllner Mátyás, a tudós tanár parancsnokká lesz s a tanulóifjakat a szelíd múzsák csendes lugasaiból Mars mezejének bejáratához: katonai gyakorlatokra vezeti s tudjuk, mi történt azután. — A bosszú idejének kegyetlen logikája szerint nem jöhetett más, minthogy az az iskola, mely a nagy kufsteini rabot, Haubner Mátét nevelte, elveszíti nyilvános jellegét. Midőn már minden elveszett, egyházunk, iskolánk egy kis hidat még mindig spártai férfikarral védelmez. Midőn már mindent leromboltak, egy oltár itt a „dermedt kor zordon éjszakáján“ is megmaradt és titokban is áldoztak rajta. Ez a megvédett utolsó híd a protestáns autonómia, amelyen keresztül egy egész nemzet jut el ismét az alkotmány várába. Ez az oltár a honfibúból fakadt haza- szeretet, mely a nemzet hajnalát ébreszté. E hídért s ez oltárért a dunántúli egyházkerület lelkes áldozatra kész s iskolánkat a hínárból erős kézzel kiemeli s 1853-tól kezdve mint édes gyermekét gondozza.

Majd az alkotmányos aerával beállott követelmények — főleg a berendezkedés és az anyagiak terén — egy évtizedtől egy század munkáját kívánják. Súlyos gondok nehezednek ismét iskolánkra, de a Gondviselés édes atyát ád nekünk a nagy 'fiTami^-ban; majd pedig a nemzet javára századok alatt elhelyezett szellemi és erkölcsi tőkének kamatja anyagi segítség alakjában térül némileg vissza. Azon intézményeknek, melyek a kulturállam megalkotásában az oroszlán- részt vették ki a maguk számára, országos törvény biztosítja az állam segítségét. így 1894-beu iskolánk is a kor követelményeinek megfelelőbben újra épülhet s a létfeltételek dolgában is oly színvonalra