Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1907
19 meg s a mai helyen a réginek megtartása mellett egy második magyar iskolát építenek, melynek hamar hírt, nevet szerez Kövesdy Pál, kit az irodalomtörténet „régi magyar nyelvész“ néven ismer. Majd jön a gyász évtized, mindakét iskola elvész. lesz nagy némaság, amit csak a fel-feltörő zokogás s itt a határon túl a sem- meringi úton lánccsörgés tör meg.1 Mintha még az elemek is ellenünk esküdtek volna, az 1676-iki nagy tűzvész alkalmával a magyar iskola is leég. A sötét felhők mögül ismét csillag tűnik elő. Zászlót bont Thököly s az 1681-iki soproni országgyűlés — ha nem is mindent — legalább egy-egy morzsát, néhány kis mustármagot ismét visszaad: a két iskola közül az egyik megmarad s a városi tanácsnak két részre szakadásával fenntartója 1682-től kezdve az evang. gyülekezet lesz. Csakhamar bevált a mondás: „sub pondere ereseit palma“. Az új — de a régieknél semmivel sem könnyebb — viszonyok között a 18-ik században rohamosan fejlődik iskolánk. Ez az idő alma materünk történetében — nem a helyi — de történeti- és irodalmi mértékkel vett nagy neveknek iskolánk országos jelentőségének korszaka. Kik a tüneményszámba menő felvirágzás korát megalapí- tátok, a pedagógus igazát éles szóval védő — s a pedagógus sorsát végig szenvedő, — a reális iránynak utat törő tudós Deccard János és szíven sebzett Hajnóczy Dániel, „magyar Cicero“, azzal ünnepeljük emlékteket, hogy mit korotok néktek meg nem adott, leróvjuk számotokra a nagy tartozást; mert nemcsak mi, de a történelem szolgáltat már néktek igazságot: ti emeltétek magasra a soproni iskolát. Nyomotokban járt már Ribini János, a történetíró, ki a magyar nyelv művelésére serkent, Schwartner Márton, ez a „rendkívüli csillagzat“, a klasszikusok jeles magyarázója s egyúttal híres statisztikus, kit a felvilágosodott II. József már 29 éves korában a budai egyetemre a diplomatika tanárául visz el Sopronból. Iskolánk méltán kapta ez időben a „soproni Parnassus“ nevet. Berzsenyi Dániel magyar lelkének szilaj ősereje ebben a szellemi légkörben találta meg a klasszikus formát a nemzetet felrázó kitöréséhez; a szelíd Kis Jánosnak hangyaszorgalma itt nyer irányítást az önképzésre- a magyar nyelv művelésére, a szellemi kincsek gyarapítására s terjesztésére s 1790-ben megalapítója lesz az iskolánk múltjában oly nagy szerepet játszó „Magyar Társaságinak. 1 Azon az úton hajtották a gályarabságra Ítélt protestáns lelkészeket Nápoly tele. 2*
