Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1906
BO öltözetben tódulnak a templomba és a piacra. A Jellasiö-téren áthaladva figyelemre se méltattuk a kardjával Magyarország felé mutató, hírhedt Jellasiö bán lovas szobrát. A m. kir. posta óriási épületét tekintettük meg, amely modern berendezésével méltán sorakozik a többi középületek mellé. Majd az érseki kerten át a »Felső városba« jutottunk, a kettős tornyű, gótstilü hatalmas székesegyházhoz. A Felső város közepén van a Márkus-tér, ahol a bán palotája, a tartománygyülés háza áll s a két épület közti tért a nagy részt restaurált plébánia templom foglalja el. Csinos a templom teteje, amelyen a város és Horvát-Szlavon-Dalmát királyság címere színes cserepekből van kirakva. Innen a Strossmayer-térre vezetett utunk. Pompás látvány tárult itt szemünk elé. Lábunk alatt a város palotái és kupolái ragyogtak a reg gcli napsugarakban. Távol a páratelt ködös levegőn át fel-fel csillan egy- egy pillanatra az eröseu kanyargó Száva. A város felett pedig a Sljemen hegység erdői feketéiének. Nehezen váltunk meg a szép látványtól. Megnéztük még a szép nemzeti színházat, amelynek kényelmes berendezése mindenkit meglepett. Mindjárt a színház mellett van még nehány nevezetes épület: a gázgyár, Szokol (torna) és Kolo (zene) egyesületek házai. Szemben az I. Ferenc József tudományegyetem van s nem messze a három intézet tanulóit befogadó óriási iskola. Csak futólag tekinthettük meg a Botanikus kertet, mert sietni kellett az állomásra. Kifelé menve utunkba ejtettük Zágráb legszebb, egymás folytatását képező három terét: a Zrínyi-, Akadémia- és a Ferenc József-tereket. Gyönyörű platán sorait, remek virágágyait és a két oldalt lévő palotasort nem győztük eléggé csodálni. A terek végén van az államvasutak hatalmas épülete. Volt még annyi időnk, hogy megtízóraiztunk, azután megköszönve zágrábi kalauzunk szívességét éljenzés és kalaplengetéssel vettünk búcsút a csinos várostól. A szép verőfényes idő csak emelte a hangulatot s mi vígan dalolva és tréfálva haladtunk Fiume felé. Az út csak Károlyvárostól válik érdekesebbé, ahol a Mreznica völgyén haladunk felfelé. Nagyon szép látvány, amint lent mélyen a kanyargó patak gyönyörű kékeszöld medre, hol eltűnik, hol újra előbukkan, közbe-közbe kis vízeséseket is képez. Ezalatt sötét felhők tornyosulnak s alig hagytuk el Ogulin állomást, olyan erővel tört ki a hóvihar, hogy rövid idő alatt vastag hóréteg takarta az egész környéket. Megjelennek az alagútak is. A vonat folyton kanyarog a lassan emelkedő pályán. Mindenki az ablaknál áll, onnan gyönyörködik a
