Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1906
51 környékben. Hatalmas, hóval fedett fehér csúcsok, szédítő mély völgyek, zuhogó hegyi patakok, remek fenyvesek egymást váltják fel. Delnice állomáson túl azonban minden megváltozik. Csak néha, itt-ott van egy-egy kisebb fenyőcsoport, de ezek is mind elcsenevésztek. A dühöngő bóra sokat meghajlított s lombjaiktól erősen megfosztotta. Majd előtűnnek a pálya két oldalán a kőből és fából épített hatalmas bórafalak. A kopár vidék, a temérdek szikla- és kőtörmelék folytonos szemlélése egészen lehangol s azt a hatást gyakorolja ránk, mintha itt már az élet is kihalófélben volna. A pálya merészen kanyarog s a vonat most már folyton lefelé robog s valamennyien türelmetlenül várjuk a pillanatot, a midőn a tenger először megjelenik. Várakozásunkat siker koronázta, mert egy rövid időre a láthatár szélén szürkés folt alakjában elő is tűnik. Nemsoká megjelennek Fiume gáz- és villanylámpái. A vonat e közben már házak közt robog s még egy kanyarulat s bent vagyunk a fényesen kivilágított állomásban. Az állomásról a m. kir. fögimn.-ban levő lakásunkra mentünk. Útközben nagy volt az öröm, a midőn a Riva-Szapáryn az első hatalmas hajót megpillantottuk, sem a fényes üzletek, sem a járó-kelők nem érdekeltek senkit, mindenki csak hajót és tengert akart látni. Az iskolában a II. emeleten voltunk elszállásolva, még pedig katonásan : a padlón heverő szalmazsákokon. Lemostuk az utiport s a Riva- Szapáryn levő Hirt-féle magyar vendéglőbe mentünk, ahol kitűnő vacsora várt. Korán aludni mentünk, hogy reggel annál hamarabb utrakelhessünk. Kemény volt a derékalj, de annál édesebb az álom! Reggel 7 óra után indultunk el a város nevezetességeinek a megnézésére. Lakásunkról a Fiumara csatornához mentünk, ahol temérdek halászbárka horgonyozott. Mindenféle nemzetiség napbarnított matrózai igen érdekes képet nyújtottak. A Mária Terézia mólón láttuk a forgó hidat. Megszemléltünk egy Dalmáciába induló postahajót s annak berendezését. Sokáig néztük a temérdek hordódonga berakást, amint a hatalmas »daru« mozgásba hozva, óriási csomókat emelt be a hajó gyomrába. Átmentünk a vásárcsarnokon is, ahol csakhamar megjött a vásárlási kedv; mindenki ellátta magát datolyával, kókuszdióval, fügével stb. Nagy volt az érdeklődés a szomszédos halcsarnok iránt, ahol nem győztek betelni a temérdek mindenféle tengeri hal és rák szemlélésével. Majd a kormányzó palotáját néztük meg. Már előre készültünk József főherceg kertjének megtekintésére, amelyről annyi sok minden érdekeset hallottunk. Sajnos, csak
