Evangélikus egyházkerületi líceum, államilag segélyezett főgimnázium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1905
I. Bocskay István emlékezete. Emlékbeszéd. Irta és a Bocskay István emlékére szentelt ünnepen elmondotta: Hetvényi Lajos. A történelmi események jelentőségének jelző órája a legszentebb eszmékért lelkesülő ember szívverése. Múltúnk alakjainak nagyságát pedig az idő századokkal méri. Magasztos az esemény, mely nemes hevülésre kelti a hazáját s egyházát egyaránt szerető szivet. És akit még három századnak kavarogva hullámzó árja sem tudott eltemetni, az már nagy ember. A nagy események fölé a maradandó glóriát a későbbi nemzedékek lelkes öröme emeli, mely csak ott buzog tel kristálytisztasággal, ahol az emberi élet Istenrendelte jogának diadalát látja és ahol az igazság győzelme békességet tud teremteni a népek boldogságára. A nemzet vezérei közül pedig az utókor csak azoknak nyújt pálmát, akik századokra tudnak előre tekinteni s a népek örök igazát keresik és önzés nélkül vezetik nemzetüket biztos léptekkel a szabadság Kanaánja felé. Ily esemény az, melynek háromszázados emlékünnepét üljük e mai nap. Ily férfiú alakja bontakozik ki ma előttünk tiszta ragyogással három századnak szürke ködéből. Az esemény a magyar vallásszabadság magna- chartájának, az 1606. junius 23-ikán megkötött bécsi békének létrehozása, — és a férfiú, kit ezért ünnepiünk, a magyarok Mózesének nevezett Bocskay István. * * *
