Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
25 azonban a decemvirek törvényhozása, létre hozván a törvény előtti egyenlőséget. A XII. tábla törvényei nyilvánosan ki voltak függesztve, megismerhette azokat mindenki s velük önmaga is védhette magát. A cliens ebben sem szorult többé feltétlenül patronusára. Kétségtelenül a decemvirek törvényhozása volt egyik leghatalmasabb csapás a régi ciientelára. Addig megtaláljuk a clienseket Rómában, mint a plebstől elkülönítve élő, igen sokszor vele szembe álló osztályt s létezésüket feltételezi még a XII. táblának már többször említett törvénye is, de ezóta a külöinbség mindinkább elenyészik közöttük. Egybeolvadásukat, a cliensek teljes felszabadulását elömozdítá a sza- badonbocsátott rabszolgák helyzete is. A szabadonboesátott sem lett azonnal teljesen szabaddá s polgárrá- Alárendeltje maradt volt urának, ki neki most szintén patronusává lett s mindazon jogokat gyakorolta telette, melyeket cliensei felett gyakorolt. Csakhogy mig a cliensnek fia, unokája s további leszárinazói is cliensek maradtak, addig a szabadonboesátott rabszolgának ezen jogviszonya már a második vagy harmadik nemzedéknél megszűnt. Az ő fia már szabadon született római polgár s még inkább az az unokája, kit semmi sem köt az előbbi úrhoz. Ez a körülmény is bizonyára ösztönözte, buzdította a clienseket, hogy patronusuk iránt tartozó kötelezettségeiktől hasonló módon teljesen szabadulni igyekezzenek. S ezt annál könnyebben tehették, minél inkább megerősödött az állam, mert annál inkább csökkent a nemzetségi egyesülés jelentősége s annál köny- nyebben találhattak hathatós védelmet az államnál. így tűnik el lassanként a régi cliensek osztálya, melyet Servius Tullius alkotmánya még mint jognélkülit elkülönített a patríciusoktól s plebejusoktól. Camillas ideje óta már nem említik őket külön s kortársának Manliusnak a plebejusokhoz intézett eme szavai: »Quot enim clientes circa s i n g u 1 o s f u i s t i s p a t r o n o s, tot nunc ad versus unum hostem eritis«*) a teljes felszabadulást mutatják. Mire a plebs a jogegyenlőséget kivívta, akkorra a cliensek is bele olvadtak s a gensekhez örök jogon tartozó cliensek osztálya nem létezett többé. Az ősrégi intézmény egészen átalakúlt, helyét másiknak, egy szabad elhatározásból folyó, szinte képzelt viszonynak engedvén át, melynek amazz al jóformán már csak a neve volt közös. Sokan voltak ezután is oly szegény emberek, akik a gazdagok kegyére szorultak. Ezek, akár előbb is cliensek, akár plebejusok, önként választottak maguknak patronust a gazdagok s hatalmasok közül, kihez *) Livius VI. 18.
