Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
24 jóllehet szerfelett kedvezett a patríciusoknak, mégsem zárta ki teljesen a lehetőséget, hogy a plebejusok túlsúlyba jussanak. Jókor kellett tehát ellenszerről gondoskodni s ez volt a clienseknek tágabbkörü jogokkal való felruházása, mit most a poitikai kényszerűség tanácsolt. A patríciusok, illetve patronusok, hogy clienseikben a plebs ellen támaszt nyerjenek, valószínűleg ekkor engedték át nekik az eddig peculium gyanánt birt földet örök birtokul, minek folytán ezek is részesévé válhattak a plebs jogviszonyainak. Livius több helyen említi, hogy a cliensek a centuriai gyűléseken szavaztak,*) tehát bizonyosan kellett saját földbirtokaiknak lenni, mi szavazati joguk alapjául szolgált. Ez pedig alig lehetett más, mint az előbbi peculium. Ugyancsak ekkor a kilencz iparos czéhböl is négy centuria alakult, melyek a hadsereg kiegészítő részeivé lettek s a centuriai gyűléseken is jogokat gyakoroltak. A centuriai felosztásnál a cliens többé nem patronusa oldalán vonult a csatába s nem is patronusa oldalán szavazott. Igaz, hogy régi törvény parancsolta neki, hogy úgy szavazzon, mint patronusa, mert ^>neque pitim, neque fas esset . . . suffragium contrarium ferret**), de ki ellenőrizhette, ha mégis másként szavazott. Már maga az a tény, hogy a harezban s szavazásnál megszabadult, elvált patronusától, nagyon aláásta ennek tekintélyét. Itt is bebizonyúlt, hogy szolgaságban csak addig lehet az embert megtartani, mig meg nem ízleli a szabadságot. Igaz, hogy a cliensek sokáig hálásak voltak patronusaik iránt és hűségesen támogatták őket a plebs ellen szavazataikkal,***) de utóvégre nem hagyhatták teljesen figyelmen kívül a saját érdekeiket sem. A plebejusok a szívós küzdelemben mind több és több jogot vívtak ki, gyors léptekkel közeledtek a jogegyenlőség felé, mit a 4-ik század derekán el is értek. Viselhették a legfőbb méltóságokat is, olyan római polgárok lettek, mint a patríciusok. Mindez hasonló törekvésre ösztönözte a clienseket is. Most már láthatták, hogy a patríciusokon kívül van a polgároknak egy jogosult osztálya, melyben ők is élhetnének, ha elhagyják patronusaikat. Midőn a plebs a néptribunokat természetes védőiül nyerte, ezek védelmet nyújthattak a clienseknek is. Ebben tehát nem szorultak már feltétlenül a patronusokra. De ott volt még a törvény előtti védelem szüksége. A plebejusok, valamint a cliensek sem ismerték a csak hagyományként élő törvénykezési formulákat. Ezen a bajon is segített *) Livius II. 35, 4; 56, 3; 64, 2; III. 14, 4; 16, 5; V. 32. Dionys. IV. 20, 75. **) Dion. II. 10. ***) Livius II. 64, 2; 56,'3; 35, 4; III. 14, 4.
