Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1900
haszonbért kellett űzetniük, vagy a termények egy részét uruknak átszol- gáltatniok ép úgy, mint a középkori jobbágyoknak. A jövedelem többi része aztán saját fenntartásukra szolgált, sőt esetleg némi vagyont is gyüjt- hettek, bár szükség esetén uruk erre is igényt tarthatott. De épen ezért kötelessége volt őket úgy egészségükben, mint betegségükben jó tanácscsal s tettel is segélyezni annyival inkább, mert jólétüktől függött sok tekintetben a saját jóléte is. A gondoskodásnak nemcsak az élőre, hanem a megholtra is ki kellett terjednie. A patronusnak ugyanis kötelessége volt cliensét tisztességesen eltemettetni, még pedig, mivel a genshez tartozott, a gens közös temetkezési helyére. Mert amint az egyes családokat s genseket elkülöníté egymástól a vallás az életben, úgy elválasztá őket a halálban is a temetkező hely, a hová idegent temetni nem volt szabad s a hol aztán az élők a holtak szellemeinek évenként áldozatokat mutattak be. Nemcsak azért kellett a patronusnak a temetésről gondoskodnia, mert a cliens az ö genséhez tartozott, hanem azért is, mert ö volt annak örököse. Halála után mindene, a mije volt, urára szállott. Ezenkívül az eltemetést kötelességévé tették a patronusnak a régi kor vallásos nézetei is, azon ősi hit, hogy a lélek a sírban, illetve a síron túl mint árnyék tovább él s ha nem temették el a szokásos szertartásokkal, nem részesülhet a holtaknak szánt áldozatokban, nincsen nyugodalma, folytonosan bolyong, az élőket zaklatja, megjelenéseivel ijesztgeti s így azoknak sem enged nyugodalmat. E vallásos hit szintén egyik fontos oka lehetett annak, hogy a Rómába jövő idegenek maguknak patronust választottak, illetve cliensekké lettek. A gondoskodás és védelem a patronus részéről azonban viszont a cliensekre is súlyos kötelességeket rótt, melyeket azok ép oly hűséggel tartoztak teljesíteni. E kötelességek a viszonzás gondolatából önként keletkeztek s a szükséghez képest természetesen fejlődtek ki. Röviden ezek legtöbbje is e két szóban foglalható össze: védelem és gondoskodás. Bizonyos azonban, hogy kezdetben és sokáig sokkal egyszerűbbek voltak és szükebb körre szorítkoztak, mint azon korban, melyben már határozottabb tudomással bírunk róluk. Akkor, mikor a társasélet csak a család kis világára szorítkozott s az állami élet legfellebb csírájában volt, sokkal kevesebb volt az, mit a patronus és cliens egymástól kívántak. Később azonban, midőn az állami élet kifejlődött s így a társasélet köre is mindinkább tágúlt, az igények növekedtek s ezek a cliensekre is több és több kötelességet hárítottak. A patronus az élet minden nevezetesebb mozzanatában, midőn a saját ereje s tehetsége elégtelen volt, clienseinek segítségét vette igénybe. Kötelességük volt a clienseknek szükség esetén 19
