Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899
8 hogy a tanterv szerzői is igen helyesen a tanító világ gondolkodásába, törekvéseik szellemébe beleélték magokat. Hiszen gondolkodó férfiak mindig találkoztak közöttük. A mi azok működésében a különféle szabályzat és megrögzött szokások ellenére jónak és életre valónak bizonyult, azt tanügyi kormányzatunk magáévá tette, hogy azt egybevetés és a teendők rendjét-módját meghatározó szabályzatok által a közérdek javára hasznavehetövé tegye. De mint rendesen történni szokott, bizonyos túlzások itt sem maradhattak el. A dolog annyiban már előbb elintéztetek, hogy grammatikát nem önnön magáért kell tanítani, de most egészen háttérbe szorították, mint oly tárgyat, mely csak másod sorban jön tekintetbe: csak mint segédeszköz az irók megértése czéljából s csak abban a terjedelemben kell vele foglalkoznunk, a melyben erre a czélra okvetlenül szükség van rá. Ez téves felfogás. A tanítás mindkét oldala, olvasmány és grammatika, egy és ugyanazon czélnak elérésére szolgál, még pedig valamennyi szellemi tehetségünk mélyebbre ható és finomabb kiművelésére s igy tehát, ha ezt elérni óhajtjuk, mindkettejük művelésén egyformán kell fáradoznunk. Már pedig a mi tanítványaink lelki tulajdonaik kellő fejlesztését és kiképezte- tését illeti, annak akár nyelvi, akár logikai oldalát tekintjük, azt bizonyára túlnyomóan a grammatikai oldalon találjuk, és épen ezen oknál fogva a tanítás ezen ágazata önálló létet kiván magának. Minden esetre a latin syntaxis a gymnasiumban csak eszköz egy bizonyos czélra nézve, de nem csupán az olvasmány, hanem a teljes lelki kiképzés, az alapos szellemi fegyelmezés czéljának szempontjából is.*) Különben ezen a tanterv intenti- ójából önként kifolyó bizonytalanság nem is okozna oly nagy kárt a gyakorlati életben, ha ezen alapjában jogos törekvést, mely szerint a régi nyelvekkel való foglalkozást élénkebbé és siker előállításában gazdagabbá kell tenni, külső tekintetek s egyéb ellenséges irányzatok nem gátolnák. Ezeknek bővebb részletezésébe azonban jelenleg nem bocsátkozunk, csak a következményre utalunk, melyet e törekvések magok után vontak ; ez pépig nem más, mint hogy az eszközök használatát megszorították és ez által magát a czélt, is meghiúsítják. Ide számítom az új tantervnek különösen azon intézkedését is, mely szerint a grammatika az olvasmány szolgálatába szegődjék és az elsajátítandó szókincs, legföljebb csak némi kibővítéssel az előirt olvasmányokban előforduló szókincsre, tehát a legszükségesebbre szorítkozzék. De ám helyezkedjünk a valóság és tények terére, bármennyire szűknek találnok is a jelen esetben. Egy mereven visszautasító pessimismus, mely mindenütt rossz tanácsadó, jelen esetben is útjában állana minden *)Y. ö. Caner, Gramm. mii. 5. 1.
