Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899

9

eredményes munkának. Pedig tagadhatatlan, hogy különösen a körül forog jelenleg a kérdés, hogy tudunk-e a classika philologiai tudományosság értékéből kifolyó oly eredményeket felmutatni, melyekre minden kétséget kizáró módon rámutathatnánk, hogy az teljesen alkalmas arra, hogy vele modern, a szó szoros értelmében vett derék embereket nevelhessünk. E tekintetben igen tág tér nyílik működésünk számára. Különösen a görög nyelvi tanításban, a mely ellen a műit évtized elején oly nagy hévvel fordult a tévútra vezetett közvélemény, a reformintézkedések daczára is sok a javítani való. Elismerjük ugyan, hogy e tárgynak száraz, élet nélkül való, mondjuk nyíltan szalmát csépelő kezelése, mely magáról a nyelvről, mint élő termékről, a költészetről, mint a gondolkodó és érző lény lelke mélyéből fakadt productumáról fogalmat nem nyújtott, sok tekintetben járult hozzá, hogy gymnasiumunk egységes szervezetét, képzésének egyik kiváló eszközét, főjellegét feli kellett áldozni. De hogy a baj oly általános még sem volt, mint azt bizonyos képviselő körökben hirdették, elég volna egyik másik kiváló paedagogusunk a tapasztalataira s a nemzet azon élitejére hivatkoznunk, kik jeles iskolákon keresztül menve ezen törekvéseknek barátai nem voltak. De azért a megváltozott viszonyok mellett sem szabad kétségbe esnünk legalább addig, mig ép az egészséges érzék vezeti növendékeinket és szüleiket. A mi azonban a sikeres haladást illeti, azt kevésbbé abban látom biztosítva, hogy a növendék önként maga jelentkezik a görögre, mint inkább a jó vezetésben, az új tanterv már régebben megállapodott óraszámában s kijelölt tananyagában, mely szerint szemünk előtt tartva az utasításoknak általános részében kifejtett magyarázatot csupán egy iró számíthat behatóbb és minden oldalú tárgyalásra, de ez egy maga némileg egy egész irodalomnak képviselője t. i. Homeros.

Miután az oly tanításmód, mely csupán a tartalmi tudást hangsúlyozza és a tartalomnak állítólagos behatóbb megértése végett nagyobbára esthe- tikai és irodalmi vagy régiségtani fejtegetésekből áll, teljes joggal a di- lettantismus hírébe keveredik, mert a szöveget ilyenkor legföljebb szita módra kezeli, melyen minden aranyszem, minden igazi gyöngy észrevétlenül átesik; első feladata a görög tanárnak is csak az lehet, hogy finom érzékkel a nyelv, a nyelvszellemnek és plastikájának művészetébe, az emberi gondolkodás, érzés és akarat mélységeibe behatolni iparkodjék. Legyen olyan a tanár, a ki folyton újat még újat tanúi, gyakorlati értelemben vett bölcselkedő ember, tanító, a ki folyton a logika, psychologia és ethika szabályaival dolgozik, az ó és újkor, s ezeknek mozgalmai között az összefüggő kapcsot keresi. Akkor talán sikerül majd neki a vélemények ezen ellenkezése közül is megmenteni a gymnasiumi műveltség