Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
6 a 77-iki kér. gyűlésen kinyilatkoztatá, hogy az emlékszobor csak akkor fog az egyli. kér. és nemzeti közérzületnek megfelelően létesülni, ha az ügyet minél szélesebb körben karolják fel s a kezdeményező egyház, a nemzeti s irodalmi közélet factorainak közreműködését megnyeri; válasszon azért a kerület 6 tagú bizottságot, mely a további teendőkre nézve belátása szerint intézkedhessék, jelesül: 1. az egyli. kerületen belül, de ha kell rajta kivül is, gyűjtsön a hívek között; 2. szólítsa fel Sopronmegyét és Sopron városát, mint Kis J. születése és irói tevékenysége színhelyének törvényhatóságait, hasonlókép a nemzeti közművelődés terén munkálkodó »Soproni irodalmi és Művészeti Kör«-t, hogy a dicsöült férfiú érdemei méltánylásaképp, a maguk hatáskörében gyűjtést indítsanak s mindenikük hat-hat megbízottat küldjön, kik aztán az egyh. kerület választotta tagokkal a Kis J. emlék-szobor bizottságot alkossák meg. A kerület közhelyesléssel fogadta az indítványt s a maga részéről mindjárt meg is jelölte képviselőit; főtiszt, ur pedig az eddig befolyt összeget átadta nekik. A Poszvék-féle indítvány és a nyomán kelt határozatok egy jó lépéssel előbbre vitték az emlék-szobor ügyét; mert mig az adakozás eddig egyeseknek úgyszólván jó szántára, önkénytes buzgóságára volt hagyva, most az egyh. kerület, tekintélye súlyát veti latba, kibővíti tevékenysége körét, szaporítja más testületekével a maga erejét és kézfogva, vállvetve lát munkához. Az egész kerület vonalán folyik az izgatás s a czélhoz közelebb küzdjük magunkat. A kerülettől kinevezett bizottság hamar összeül, tanácskozás utján tisztázni, megállapitni a teendők részleteit, a kivitel módozatát. Felhívást szerkeszt s küld át a nevezett hatóságokhoz; a főtiszt, úrtól átvett 7 6 frt 81 krnyi összeget »Kis János e m 1 é k-a 1 a p « czimen kezeli és gyarapítja. Az illető törvényhatóságok, az Irodalmi és Müv. Kör mind lelkes örömmel fogadták az átiratot, megalakították külön bizottságaikat s készséges jó indulatok, hazafias támogatásukról biztositák az egyh. kerületet. A 24-es nagybizottság azonban, miért miért nem, soh’sem ült össze közös tanácskozásra. Valószínűleg újra a mostoha idő viszonyok vették el a tagok munka-kedvét s bénítottak meg minden nyilvános tevénységet. Évek jöttek, tűntek az alatt s félni lehetett, hogy az idő gyor