Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890

san járó keze szemfedelet talál szőni feledésből a szendergő eszmére; de mégis 11 évi hosszú csend és némaság után «fölébredt a leányzó» s az engedékeny közvéleménytől most már sürgősen követelt áldozatot. A 89-iki kér. gyűlésen megint Poszvék S. váltotta életre a Kis J. emlék-szobor ügyét, most már másod ízben ; kérve a kerületet: utalja ki a szeretetadományaiból létesült s már 200 írton felüljáró Kis J. szobor-alapot és engedje meg, hogy a lyc. M. T. 1890-ben leendő 100 éves jubileuma alkalmából vagy mell-szobor, vagy arczkép készítésére fordíthassák. A kerület rá állott s minden további intézkedésre az Isk. K. Bizottságot hatalmazta fel; ez pedig a részletes módozatok pontos és teljes megállapítását, az eszme kivitelének minden oldalú előkészítését a lyc. tanári kar gondjává, kötelességévé tette.

A tanári kar örömmel engedett a megbízásnak s erejétől telhe- töleg mindent megmozgatott, hogy az ige valahára, a közérzülettel harmonizáló módon testet öltsön. De neki is elég sok nehézséggel kellett megküzdeni; ilyen volt mindjárt az a kérdés: vájjon mely alakban lenne legczélszerübb Kis J. emlékének művészi megörökítése, szobor-e, vagy kép formában. A véleményadásra felszólított szakértők az utóbbi mellett nyilatkozván, kérést intéztünk Benczúr Gyula, a festői mesteriskola igazgatójához, nevezze meg egy tanítványát, kire a Kis J. olajfestésü arczképének megcsinálását nyugodt lélekkel bizhatnánk. A művész ilyenül Pap Henrik fiatal képírót jelölte meg. Ugyanekkor más irányban is intézkednünk kellett; gondoskodni, hogy a M. T. részéről jutalmazott munka, mely az önképző kör százéves történetéről szól, idejében, még az emlék-ünnep előtt jelenjen meg ; maga a nevezetes esemény pedig az év végi örömünnep keretébe legyen illesztve és a főiskola rendezése alatt folyjon le, az oroszlánrész a M. T.-nak jusson belőle stb.

Ez alatt rohamosan közeledett az év vége; de az előkészületek minden jó akarat és buzgóság daczára sem haladtak úgy, hogy az emlékünnep sikerét, ha a kitűzött időben tartjuk meg, mindenkép biztosítva láttuk volna. Különösen a M. T. múltját tárgyaló munkának lassú készülése hátráltatott bennünket; annál inkább, mert a tanári kar részéről szükségesnek tartott revideálás még ide hátra volt. Azt is be kellett látnunk, hogy az ünnepség napja (jun. hó) iskolai viszonyaink tekintetéből nem a legszerencsésebben volt megválasztva; egyrészt, mert az év végén felgyűlő teendők halmaza miatt nem láthattunk úgy a rendezés dolga után, mint e nagy ese-