Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
5 perintendens és magyar iró emlékére Sopronban felállítandó szobor iránt a kezdemenyezést 200 írttal megtette és most kéri az egyh. kerület pártfogását, a superintendens úrtól pedig, hogy a »M. T.« tervét az Akadémia és ev. egyház egyetem figyelmébe ajánlja. A kerület örvendve vesz tudomást a lyc. önképző kör e szép törekvéséről, örül hogy a haza reményei, ifjúságunk, a múltak emlékén fölmelegedve, a nemzeti nyelv és mivelödés egyik munkás és lelkes úttörőjéről, a nemzeti ébredés egyik szerény, de érdemes elöharczosáról kegyelettel emlékezik ; helyesli az ifjúság vállalatát s kész az egyházmegyei elnökségek utján gyűjtést indítani és más egyéb, czélhoz vezető segéd-eszközökről gondoskodni. íme a »vének gyülekezete« nem tartja méltóságán alól levőnek, egy tanulói önképző kör gondolatát hivatalos alakban magáévá tenni, érdekében jóindulatát, áldozó készségét megajánlani; s amennyire meg van tisztelve e tényben az ifjúság komoly törekvése, hazafias érzülete ép oly nyilvánvalóvá lett az egyh. kerületnek ama rég táplált szándéka, rég érlelődő hajlandósága, hogy nagynevű püspökének, a magyar nemzeti mivelödés érdemes bajnokának emlékét a maga körében megörökíti. De, sajnos! dagaszthatja keblünket a kegyeletes érzelmek árja, lelkesülhetünk a jelesek emlékén, kik jobb részüket irataikba fektették ; tudhatjuk, ismerhetjük mi jobb sorsba emelt nemzedék az úttörő apostolok keserves küzdelmét, el lehetünk telve az érdem tiszteletétől; érezhetjük szükségét a hirlelő emlékoszlopnak, melyet a jelen földjébe szokott állítani a virrasztó emlékezet . . . mindhiába! ha a lelkűnkből felreppenő gondolat, a közöny hideg régióján keresztül szárnya-szegve hull alá a szürke prózai világ, a gondok göröngyös földére. Körülbelül ez lett a sorsa, legalább egyelőre, a lyc. ifjúság és a kerület szép tervének is. Legalább az 1876. kér. közgyűlés alkalmával kénytelen főtiszt, ur kijelenteni, hogy az ország sanyarú pénzviszonyainak közepette a gyűjtés nem sok eredménnyel kecsegtet; megbízásában tehát majd inkább jövőre próbál eljárni; azonban a folyton tartó nyomasztó anyagi viszonyok miatt, a 77-ik évi gyűjtéssel is csak 76 írt 9 krt lehetett összeszedni. Szerencsére az ügy élén álló férfiak nem vesztették el kedveket, sőt csiiggedetleniil kutattak tovább eszközök és módok után. Poszvék Sándor kér. számvevő indítványa lett az eszme mentő horga, mikor
