Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
17 körben valódi prófétai ihlettel kijelölte az utat, melyen a nemzeti nyelv fejlesztése, mivelése, tökéletesítése biztosan sikerül. A végtag működése tevékenységre ébreszti a nemzet többi szerveit is, — egymásután keletkeznek az ország különböző részein hasonló czélu társulatok. Actiójuk végre mozgásba hozza a szivet is, — néhány évtizeddel utóbb alakulnak hazai közéletünk metropolisában azon áldott munkásságu társulatok, melyek jelen közéletünk irány- s mérvadó tényezői. Ha Kis János jól megválasztotta az időt »magyar társaságiunk megalapítására, nem csekélyebb prófétai bölcseséget, körültekintő mély belátást tanúsított az által is, hogy a nemzeti nyelv műhelyéül az iskolát, magasb szellemi képzettség után törekvő tanuló ifjak körét szemeié ki. Itt talált hazafias, nemes eszméje rokonszenvet, itt gyűjtött lángoló szava lelkesedést, — inig ha a társadalom tekintélyeihez fordul, úgy terve alighanem, mint merész vállalat, skepsissei találkozik, vagy mint az ifjú képzelem álomképe, mosolyt ébreszt. A kié az ifjúság, azé a jövő! A milyen az iskola szelleme, olyan a közszellem! Egy nemes ágat oltott, egy uj végtelen kifejlődésre képes szemet plántált az iskola százados fájának törzsébe; néhány egészséges vércseppet hullatott a vérszegény iskolaszervezet ereibe. A hatás visszahatást, az actió reactiót szült; kezdődött a harcz, a békés láthatatlan harcz a régi s az uj között, — versenyre kelt a római nyelv a nemzeti nyelvvel. Sok évekig folyt a harcz az átalakulás, a megújulás, a nemzeti nyelv polgárjogáért, mely végre is kivívta a győzelem pálmáját. A »magyar társaság« igazolta a magyar nyelv életképességét, az iskola oktatásra való alkalmas voltát. Ha lyceumunk az elsőknek volt egyike a hazai tanintézetek sorában, melyek a magyar nyelvet a tanteremben is meghonosították, ennek bizonyára egyik legfőbb oka az a hazafias magyar szellem, mely a »magyar társaság« kebelében honolva, iskolánk összes intéző köreire nem maradhatott hatás nélkül. Igen, s ezt büszkén hirdetjük ma, e szellem, a Kis János által beplántált szellem, képezi tanintézetünknek a múltból örökségül nyert nemes traditióját, a jelenben legféltettebb kincsét, a jövőre nézve útmutató jelszavát. Kern is találkozott, tudtommal, társaságunk tagjai közül egyetlen egy sem, kit a nemzete, a hazája iránt való hűtlenség vádjával lehetett volna vagy lehetne sújtani. S azon szomorú napokbj%—^«elvekre
