Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
18 szívesen borítjuk a jobb jelen tudatában a feledékenység fátyolát, a »magyar társaság« volt főtanodánk kebelében a magyar nyelv a nemzeti érzület biztos menhelye. A mit magába kellett fojtani a tanárnak a folytonos gyámkodás alatt álló tanteremben, azt nyíltan kifejezhető e társaság kebelében; s ha ott a múlt dicső tényeinek, a jelen méltó bánatának, a jövő büszke ■ reményének hangoztatása a hatalmasok sújtó haragját zúdította az iskolára, — itt mindez egy Petőfi, egy Vörösmarty, egy Arany gyújtó szavaiban, a vezérlő tanár elismerésével, az ifjúság s az ifjúsággal érző hazafias közönség zajos tapsaival találkozott. Kis János, mélyen tisztelt társaság, annyira philosophus- költő, a mennyire költő-philosophus; annyira mívelte a szépirodalom, mint a tudománynak parlagon hevert földjét. Amaz kifejezésre juttatja az örök szépet, ez az örök igazságot. Ikertestvérek ők, egy a szülőanyjuk: a nemzeti génius; egy a ruhájuk, eszközük, szervök: a nemzeti nyelv. A nemzeti nyelv aesthe- tikai fejlesztése, — ez Kis János irodalmi jelentősége. S ez a »magyar társaság«-uak is dicső hivatása, alapítójának akarata szerint való czélja. Valamint a szép alak által kifejezett eszme egy és osztatlan, egy és ugyanaz itt is, ott is, mindenütt, — s ennyiben jogosult a szó: a művész hazája széles e világ; — úgy a tudomány is, tekintve czélját, az igazságot, egy és ugyanaz itt is, ott is, mindenütt, — közkincsévé is válnak az emberiségnek a kutató ész vívmányai. De különbözők az eszközök, melyekkel, — az ut, melyen a tudomány és művészet megvalósítja dicső czélját, különböző az alak, melybe eszméit öltözteti. A mely irodalomnak nincs sajátos alakja, a mely irodalom nem gyökeredzik a nemzet egyéni jellem sajátságiban, az elvesztő létjogosultságát, mankón jár, idegen ízlés, idegen divat, idegen szellem gyenge visszhangjává, bágyadt másolatává lesz, — másolattá, melyet idegenszerűségénél fogva a míveletlen nem ért, s a mely felett az eredetihez forduló képzett ember napirendre tér. A nyelv a nemzet gondolkodásának, philosophiájának, szelleméletének leghívebb tükre, legéletrevalóbb szerve, legméltóbb tolmácsa! Hiában gúnyolódik a ledér világpolgár a nemzeti nyelv érdekében országszerte megindult nemes mozgalom felett! Hiába mondja: a nyelv, mint alak másodrendű dolog, az első a tartalom; hiában mondja: a nyelv hang, a fődolog
