Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1889
6 metropolisába, Berlinbe zarándokolt. Itt egy uj világ tárult fel előtte. Zavarban volt, mit hallgasson? Tanárnak készült, — de micsoda tanárnak? —- ez az akkori viszonyok közt a jelöltre nézve nyílt kérdés volt, melyre csak a jövő véletlensége adta meg a feleletet. Szakcsoportokról akkor nem volt szó. Meghívták az ifjút tanárnak, — az általa előadandó tantárgyakat pedig a szükséghez képest s a pártfogóság bölcs belátása szerint osztották ki neki. Szóval, akkor nem annyira szak-, mint encyclopaedicus képzettséget követeltek. Müllner első sorban hallgatta a theol. tudományokat. Marheineke, különösen Neander szellemének hatása mutatkozott is mindig theol. tanári működésén. E mellett a classicus nyelvek, a physika és vegytan tanulmányozása vette igénybe két évre terjedt egyetemi idejét. Miután Németország éjszaki részét beutazta, — úgy ismeretben, mint tapasztalatban meggazdagodva, visszatért kedves .hazájába, hogy ifjúi lelkesedéssel párosult tudományát az ifjúság nevelése érdekében értékesítse. 1841-ben foglalta el azt a nevelői állomást, melyet Kis János superintendens ajánlására Dráskóczy Sámuel, Gömörmegye alispánja s a tiszai egyházkerület nagytekintélyű felügyelője tartott fenn számára. Hideg fogadtatásra talált itt a szülők részéről, — aggálylyal bízták serdülő fiaik szellemi vezetését azon nevelő kezeire, kinek gyermekes testalkata nem sejteté a lelki előnyöket, melyekkel birt. De már néhány hét múlva gazdag kárpótlást talált az „ifjú nevelő“ a dicséretekben, melyekkel a szülők elhalmozták s a szeretetteljes ragaszkodásban, melyet tanítványai iránta tanúsítottak. A szívélyes viszony, mely e családhoz fűzé, nem változott akkor sem, midőn köréből távozott. Pedig ez idő hamar következett be. 1842. április havában nyert meghívást a soproni lyczeum kebelében megürült tanári állomásra, a „syntaxis“-osztály vezetésére s az 1843/4-ik tanév elején el is foglalta uj hivatalát. A soproni convent Müllnerben emberére talált. A lyczeum válságos állapotban volt, sokat vesztett régi jó hírnevéből. Mindenütt uj szellem, uj élet ébredt. Erezték ennek szükségét Sopronban is, — csak erőre volt szükség, ki az annyiszor sürgetett reformokat biztos kézzel életbe is léptesse. Müllner hivatalfoglalásával egyidejűleg életbe lépett a zay- ugróczi tanrendszer, s ezzel a századok óta kizárólag használt latin tannyelv helyét a magyar foglalta el. Nagy örömére minden igazi hazafinak, — de mily nehézséggel, mennyi gonddal, mennyi uj munkával járt ezen üdvös reform megvalósítása! Magyar nyelvű tankönyv nem volt, tehát Írott-füzetekkel kellett a hiányt pótolni. Igen, — csak hogy óriási feladat volt, hogy a tanár, ki csakis latin nyelven hallgatta, olvasta s adta elő eddig a tananyagot, egyszerre oly nyelvet használjon, mely mindeddig nem igen szol
