Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1878
26 Mi, tekintetbe véve azt, hogy a német rendszer jóval kipróbáltabb, mint a svájci s összehasonlítva a két iránynál tapasztalt eredményeket, intézetünkbe a németországi szemináriumok eljárását hoztuk be. Ezt tettük azért is, mert a tömeges tanítás, nem említve a kivitel ezer baját, nem eredményezhet oly önálló képzettséget, mely egyformán számit a csapatban s azonkívül; továbbá a tömeges oktatás nem kedvez a nemesebb versenynek, az előbb kiemelt önszorgalom e fő- rugójának. Első-évi növendékeink két csapatba vannak osztva; egy-egy csapat az osztály nagysága szerint 10—15 tagot számlál. A hetenkinti órák száma 4 lévén, egy csapatra 2 óra esik. Az óra-beosztása a következő: a) Thémát adunk Írásbeli csendes foglalkozásul, a minek korántsem csak az a czélja, hogy a zongora mellett nem ülők idejét betöltse. A csendes foglalkozás főfeladata: a tárgyalt elméletet Írásbeli példákkal megszilárdítani, a hangok gyors viszonyítását megkönnyíteni s zenészeti képzeteket adni a növendéknek, a mire az inductiv tanmenet szerint természetesen következnek majdan a zeneszerkesztéstannak szabályai. Ehhez képest az írásbeli feladványok sorában megvan: a hangjegyek lemásolása, megnevezése s ujj-renddel való ellátása; a hangmenetek leszármaztatása, azok lépcsőinek különféle sorozat szerinti elhelyezése ; a hangközök összeállítása, dallamok s összhangzatok intervallumainak felkeresése; a skála hangjainak összerakása hármas- s hetes-hangzatokká; egyszerű tételeknek, különösen choráloknak összhangzatok szerinti elemzése. A csapat megkezdi a munkát, mire b) a növendékeknek egyenkinti kihallgatása következik. Kik épen egy fokon vannak, együtt lépnek a zongorához, s mig egyikök hangos olvasás mellett játszik, a többiek füzetükbe tekintve ütemről ütemre követik ennek játékát. Az ilyen képzeletben való kótaolvasásnak igen nagy a haszna. A kihallgatásra nyomban következik az uj leczke ki- jelelése s a begyakorlást illető rövid utba-igazitás. Azon növendékek, kik az idő rövidsége miatt nem játszhatták el feladványukat, a régi leczkéhez újat kapnak. A zongorától távozó növendék a harmo- niumhoz megy és annak néma billentyűin veszi át a számára kijelelt ujjgyakorlatokat. Az órát befejezi c) a feladott Írásbeli dolgozatok futólagos revideálása. A darabok tulajdonképeni begyakorlását a növendék otthoni szorgalmától várjuk meg. E nélkül romba dől egész rendszerünk. Hogy tanulóink egyenkinti haladásáról folytonos áttekintésünk legyen s hogy a feladványokat ellenőrizhessük, minden órában pontosan bejegyezzük: ki-ki hogyan játszott? mi a leczkéje? A zongora-játék minden methodikai fogásainál azon elvet tartjuk szem előtt, hogy tani- tóképezdében az csak előkészítés az orgona játszásához s gyakorlati bevezetés a zene elméletéhez. Azért a nagyobb szabású technikai ügyesség helyett azt veszszük czélba, hogy a tanítójelölt lehetőleg „lapról“ tudjon olvasni. Azonban az olvasásban való jártasság két feltételhez van kötve, s a ki akarja azt, előbb ezeket kell akarnia. A két feltétel: a hangidom könnyű áttekintése s a hangoknak, mint a dallam s összhangzat tényezőinek, gyors viszonyítása. Ezek birtokába akarjuk juttatni a növendéket, midőn megkívánjuk tőle, hogy játékközben hangosan olvasson ; a gyors viszonyítást czélozzuk az uj darabnak fél kézzel való s a hang-távolságok folytonos méregetése által. Odahatunk, hogy növendékeink ne a kóta neve után igyekezzenek eligazodni a billentyűzeten, hanem játékuk legyen az ujjaknak fol- tonos és szigorú alkalmazása a kóták által kifejezett magasságokhoz, hogy a zongora-játék gépies másolgatás helyett értelmet fejlesztő számitgatás s viszonyitgatás legyen. Az ily eljárás azt is eredményezi, hogy a növendék letekintés nélkül találja meg a kótának megfelelő billentyűt, minek meg természetes következménye a folyékony és biztos játék, valamint a gyorsabb előrehaladás. Az első év teendőjét átlagosan befejezettnek tekintjük, ha a növendék átmehet az afféle, darabokra, minők Clementi könnyebb sonatinái. Ezekkel egy időben kezdjük meg az orgona-gyakorlatokat is, melyek már a második évnek képezik ugyan tulajdonképeni tananyagát, de nem vágjuk útját annak, ki már előbb megüti a mértéket. Innen kezdve a zongora-játék párhuzamosan halad a második év I. felének végéig az orgona-játékkal. Az egyik heti órára zongora a másikra orgona van téve. A gyakorlatokkal egyrészt a kóta-olvasásban való jártasságot kívánjuk fokozni, minek hasznát ezentúl leginkább az orgonánál veszszük, másrészt útnak indítani akarjuk azokat, kik az orgona mellett a zongora-játékkal továbbra és behatóbban szeretnének foglalkozni. 2. Orgona-játék. Erre, mint láttuk, hetenkint kezdetben csak 1 óra esik, melyben a második év első felében az egész osztály részt vesz. Azonban a tömeges oktatásnak itt még kevésbé van helye, mint a zongora-játéknál; külön leczkét kap itt is mindegyik növendék s haladhat kiki szorgalma s tehetsége szerint akadály nélkül előre. Az óra lefolyása itt is ugyanaz, mint a zongoránál; csak az ujj-gyakorlatok maradnak el, s a csendes foglalkozásul kijelelt elemeztető the- mák helyébe zeneszerkesztési dolgozatok lépnek. Az analysist a synthesis váltja fel.
