Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869
5 paizsa alatt magunk körén belül a nevelést és oktatást egész terjedelemben magunkra vállaltuk és kezeltük, századok óta nyomott és nagyban nyom bizonyosan még most is a szellemi élet szabad fejlésére fojtólag ható anyagi szegénységnek nagy súlya. Erezték is már régen számosán azon nyomort, mely szegénységünknél fogva nyomja egyházi és különösen iskolai életünket s lebilincselve tartja a felszabadulás után sóhajtozó szép erőket. De azon férfiak, kik a szegénység nyomása alól egyházi és iskolai életünket felszabadítani forrón óhajtották, nem látták azon forrásokat, melyekből ránk uj erő kibuzoghatna; hiányzott nálunk a férfias erélytől függő, bátor elhatározás s legszentebb érdekeink a minket megszégyenítő tengődésre lőnek kárhoztatva. Ily viszonyok között és ily viszonyok felismerése után lépett fel a cselekvés terére Pálfy Jósef a dunántúli egyházi kerületben teli hévvel, vallásos buzgósággal, akadályokat legyőző evélylyel és fáradni nem tudó munkássággal oly terveket előterjesztve és oly tetteket alkotva, melyeknek czél- jok volt a gazdagabb anyagi jóléthez a forrásokat saját körünk határain belül megnyitni, ez által a protestáns életet teljesebb erőben kifejteni, a szabadabb mozgást lehetővé tenni s a szebb jövendőhez az utat kiegyeugetni. És ez volt t. h.! azon működési kör, melyben Pálfy, mint senki más, egészen otthonos volt; az felelt meg egészen és tökéletesen férfias erélyének, lankadatlan tevékenységének és veleszületett tehetségének. Itt tűnt fel az ő munkássága saját, senkitől el nem kölcsönzött s másokéival alig összehasonlítható fényében; e téren szerzett ő magának oly érdemeket, melyekre nézve ő nálunk mások felé magasan emelkedve kitűnt. Ezen érdemeit fogja egykor a feledhetetlenség számára, és buzdításul az utódoknak a magyar protestántismus történetének megirója magasztalással feljegyezni. Hogy Pálíy jól ismerte legfájóbb s a gyógyszert legsürgetősebben kívánó sebeinket, mutatja mindenek előtte az általa indítványozott s a kerület által 1846 valóságra emelt kerületi gyámolda, egy oly pénzalap, melyből a munkára már képtelenné vált lelkészek, tanárok és tanítók vagy ezek özvegyei és árvái az általuk befizetett mérsékelt összeg arányához képest nyugdijat vagy segedelmi részletet nyernek. És mig ezen jótékony intézetet sikerült neki életbe léptetni, mennyi akadályokat kellett leküzdenie, mennyi előítéletet lerontania, mennyit karczolnia a nemes czélu ügy iránti lelketlen közönyösséggel, mennyi virasztásába került az intézet szabályainak oly pontos és szabatos megállapítása, hogy az igazságos igényeket senki meg ne hiusitsa; kérdezzétek meg munkájának akkori segédtársait és vele együtt a gyámolda teremtöit az egyházi érdemekben megőszült most már a ki- érdemlett nyugalmat élvező fötisztelendő urat*) s azon tisztelt férfiút, kit azóta érdemeinél fogva kerületünk a főpásztori rangra emelt. Es hogy a gyámoldai intézet nem a papírra irt malaszt, hanem Pálfy erélyes jellemének ápolása által már is viruló sőt gyümölcsöző fa, mutatja azon tény, hogy már eddig is 73 ezer forintnyi tőkével bir. T. h.! a szellemi életnek minden mozzanata olyan, hogy minden irányban terjeszkedni óhajt mind addig, mig egyensúlyba nem jő. A kerületünkben Pálfy által életbe hivott gyámolda mintaképül szolgált másoknak is s ily intézetek jelenleg már valamennyi egyházkerületben fennállanak, mi legerősebb bizonyság a mellett, hogy Pálfy égető szükségeink felismerésétől vezettetve fogott az építés munkájához. A dunántúli kerület ismerve Pálfynak természete beusejében gyökerező s a közügyek iránti meleg buzgósága által fokozott tevékenységét, ismerve a pénzigazgatás körüli ügyességét és tapintatát, őt közakarattal 1842 számvevőnek választó meg. T, h ! az emberi társadalom szerencsétlenségének egyik bő forrása, ha valaki a köztigyekben olyan helyet merészel elfoglalni, melyhez sem tehetsége, sem képzettsége, sem szeretete nincs meg. Az tette Pálfynak, sok fáradalmat és időt igénylő számvevői ) Haiibtif-r Máté.
