Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1869
6 működését áldásossá, bogy ő itt is egészen helyén volt s éber tevékenysége, a gyakorlat által kifejlett ügyessége és a foglalkozásban szerzett bő ismerete okozta, hogy a kerületnek előbb zilált állopotú, sőt részben veszni indult pénzei általa hűséggel és értelmesen kezelve mindig a legnagyobb rendben voltak, sőt örvendetes gyarapodásnak indultak. Az 1852-ki év a soproni főtánodát nagy veszélylyel fenyegette, az akkori soproni helytartóság elnökének hatalomrendelete egy tollvonással letörölvén három százados intézetünkről a nyilvánossági jelleget. A felsőbb helyről kibocsátott uj tanrendszer szerint tehát okvetlenül szervezkednünk kellett, ha nem akarjuk vala hogy főtanodánk a magányintézetek alacsony fokára leszállittassék. A kormány ígért ugyan e czélra évenkint 7 ezer forintot, de ezen Ígéretért azon nagy árt kívánva, hogy főtanodánk igazgatását egészen kezeibe bocsássuk. Az uj tanrendszer, alapjában jó és azon gymnasiumi miveltségre, melyet a tudományokban fejlettebb kor igényel, hasonlit- hatlanul czélszerübb a régi szervezetnél. De a jó mellett mint sötét árny ott állott a hatalomnak azon irányú törekvése, hogy az ifjúság csak a korlátlan hatalmat megszilárdítani törekvő kormány szellemében vezettessék s a magyar ifjú szokjék le, magát a magyar haza gyermekének érezni s ezen erkölcsi alapról érzéseivel és gondolkodásával együtt szakittassék le. Midőn a kormánynak, mely mindent csak a maga czéljainak szolgálatába akart hajtani, e veszélyes, egész jövendőnket fenyegető szándékát többen belátták, vallásuk, hazájuk és a tudomány iránt tartozó kötelességnek ismerték fel megmenteni a szabadabb szellem számára azt, mit akkor noha csak nehezen megmenteni lehetett. De midőn sokan forrón, a jó ügy iránti szeretettől lelkesittetve óhajtották iskolánkat nem csekély áldozatokat igénylő tanrendszer szerint szervezni; nem láttak módot a nehézségekkel összekapcsolt kérdés biztos megoldásához. Ekkor ismét Pálfynak lelkes erélye, tapintattal párosult belátása és férfias bátorsága lett az óhajtott czélhoz vezérlő kalauz. A nemes soproni egyház, mely tanodánkat addig egymaga saját erejéből három századon át, tartotta fel és a dunántúli gyülekezetek között ő oly megállapodást hozott létre, mely szerint a soproni és a többi dunántúli gyülekezetek együtt vállalták el tanodánk terheinek viselését. És midőn ezen utóbbi gyülekezetek, melyek népe nagyobbára szegény, s mely az egyházi és népiskolai szükségeket csak saját ereje után fedezi, rábírta évenkinti 7 ezer forintnyi költségek kiállítására; ez egy részről azt tanúsítja, hogy népünk, elődeinek vallástól ihletett buzgóságához képest, készen gyámolitja a tudományos intézeteket; másrészről azt, hogy Pálfynak a kerület gyülekezeteinél nagy befolyása s hogy szava nyomatékos tekintély volt. Az újonnan szervezett intézet kiemelkedett azon nyomasztó lelki szegénységből, hogy egy pár tanár, a tudománynak csaknem gunyjára és az ifjúság szellemi ereje kifejtésének nagy hátramaradásával, volt kénytelen valamennyi gymnasiumi és hittani tárgyakat előadni; felemelkedett a kor miveltsége által igényelt gymnasiumi fejlettség fokára megtartva és a szabad mozgásnak nem kedvező viszonyok közt is a lehetőségig ápolva azon szabad és igaz szellemet, mely nélkül minden tudomány és ismeret holt kincs s mely egyedül képes minden miveltséget kimerithetlen forrásának erejéből folytonosan megifjitani. És ha t. h.l intézetünk tán virágzik és jövőben is tán virágozni fog, ezen virágzásból egy nagy részt minden igazságos ember Pálfy érdemeinek fogja tulajdonítani. De Pálfynak mozgékony, a jót terjeszteni forrón kívánó lelke itt sem talált megnyugvást. Jól belátta ő, hogy a tudományos intézetekből kiáradó lelki fény lassankint a népéletre is felvilágosi- tólag fog ugyan hatni; de szive égett az ismeretben csekély osztályrészszel biró népen közvetlenül is segíteni s ezen égő vágy szülte meg elméjében egy néptanítói képezde gondolatát. És a gondolat nem sokára testté lett, az épület felemelkedett, benne hely nyílt meg lakásul, tanfolyam lelki kiké- peztetésül azok számára, kik az első teendőnek, de a legkevesebb anyagi jutalommal járó hivatásnak szentelik életüket — a népnevelésnek. És mi volt Pálfy kezében, midőn ő oly intézet felállításához
