Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
I. Értekezés. A német Irodalom rövid története kezdetétől fogva a Reformátiólg. A német nyelv az összhasonlítási s történelmi nyelvészet szerint eredeti nyelv, mely az ázsiai ind-german nyelvtörzsöknek egy ágát képezi. Mostani nevezetét (deutsch) vette a régi góth szótól „thiuda“ mely az igével diuten (deuten) e névtől diut, diót, diet-től származik, és azt jelenti; „a népnek hozzáférhetővé tenni;“ szinte úgy diutísch eredetileg azt jelentette: a néphez tartozó. Mások a régi németek istenétől Teut, Tot, Theot, Tuisko vagy Tiusko-tól akarják származtatni. -- Germánok neve alatt a Romaiaknál leginkább a Rajna s Duna mentében lakó német népek említetnek. Ezek nyelv s kiejtésre nézve két főágra szakadtak u. m. a keményebb kiejtésű (felsőnémet) délfelé, — s a lágyabb kiejtésű (alsónémet) éjszakfelé lakó németekre. A német irodalom története kezdetétől fogva legújabb korunkig körülbelül két ezer évre terjed, s némelyektől két főszakaszra t. i. az 6- s új irodalom történetére osztatik; e szerint az első az irodalom történetét a Reformatióig, a második szakasz pedig a Reformatiótól jelen korunkig foglalja magában, úgy, hogy a XVI. század a két korszak közti határt képezi. Mások pedig, hogy az irodalom történetét a világ egyetemes történetével összhangzásba hozzák, azt 7. korszakra osztják u. m. a az irodalom kezdetétől Nagy Károly idejéig, vagy is a german-golhok Itora (100. év k. e. egész 768. k. u.) b, Nagy Károlytól a Hohenstaufenekig, a frankok kora (768—1137) c, a Hohenstaufenek korától a német egyetemek felállításáig, a sváb költők vagy is a szerelemdalnokok kora (Minnesänger 1137—1348); d, a XIV. század közepétől Luther koráig, a mesterénekek kora (Meistersänger 1348 — 1534); e) Luthertól Opítzig, a tudományok felvirágzásának korszaka, (1534—1625); f, Opitztól Klop- stockig. az eltérő vélemények korszaka (1625 — 1751); és g. végre Klopstocktól jelenkorunkig, a tudományok és az irodalom arany kora (1751 — 1859). Mi, kik a németirodalom történetének csak rövid vázlatát akarjuk adni, czélszeriibbnek tartjuk az általában bevett felosztás mellett maradni, mely szerint ó — közép — s újkorszakot különböztetünk meg, s pedig: I. a német nyelv s irodalom kezdetétől a Hohenstaufenek koráig (100 év k. e. 1137-ig k. u,); II. a Hohenstaufenek korától a Reformátióig (1137—1534); és III. a Reformátiótól legújabb korig (1534—1859.) Ha pedig különös figyelembe vesszük a felső németnyelvet, (hochdeutsch) akkor az első korszak a VII. század kezdetétől a X. század végéig terjed; a második korszak pedig 1170—1300-ig; és a harmadik korszak a XVI. század kezdetétől jelenkorunkig. A mi pedig az I. és a II, a II, és a III. korszak közt fekszik, az-át- meneti korszakot képez, melyben a nyelv bizonytalan s változó, vagy pedig hanyatló állapotban volt. I. Korszak (ó kor). A Hotieiistaufenek koráig (1137-ig). A mit közönségesen o németnyelv nevezete alatt értünk, az szorosan véve elkülönözendő: 1 a Goth- ayelv, mely korán kihalt; 2. az angolszásznyelv, melyből a romai vagy a franczia nyelv befolyásával az angol1*
