Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
4 nyelv származott; 3. az ó éjszaki nyelv — Svéd és Dán nyelvek; 4 az ó frisiainyelv, jelenleg nem iróinyelv; 5. az ó szász (ó alsónémet); és 6. az ó felső német (hochdeutsch). A németnyeív emlékek némely nyomaira akadunk a romai s görög történetíróknál, kik azt állítják, hogy a harczias Germánok a csata kezdetén hősies énekeket isteneik tiszteletére, s vitéz őseiknek emlékére énekeltek, melyek egyszersmind népeik történetét is foglalták magukban, s azt szóbeli hagyományban fenntartották; jóllehet már ezen időben, némü bár csekély méretben tulajdon betűírásnak, az úgy nevezett „Runen“ birtokában voltak. A németek műveltségére, s a nyelvük művelődésére jótékony befolyást gyakoroltak a IV. és V. században ázsia — s europából történt népvándorlások, és a keresztény vallás kiterjésztése; továbbá a salfrankok, s a szószok törvénykezési gyakorlatainak gyűjteménye a IV. s V. századból. A Vlf. századtól a IX. századig a felsőnémet tájnyelvből képeztetett az iróinyelv, mely ó felsőnémet- nyelvnek neveztetett; és az akkor gyakorlatban lévő szerzetesírásnak, melyből a jelen németirás származott, a latin betűk szolgáltak alapjául. Nagy Károly uralkodása alatt (768—814) a nyelv igen felvirágzott; mert parancsára nem csak az egyházi szónoklatok német nyelven tartattak, és az iskolák számát szaporítván azokban az ifjúság az olvasásban 6 írásban gyakoroltatott, hanem a törvényszékekben a peresügyek is németül intézteitek el. Ö gyiijtette tudós férfiak segítségével a régi törvényeket, s a népdalokat; a hónapoknak és a szeleknek német neveket adott, s egy német nyelvtan elkészítésével foglalkozott. Fia a kegyes Lajos, de méginkább unokája a német Lajos (841—876) főleg a német nyelv iránti szeretetben példáját követte. Sokkal kevesebb történt a következő frank királyok alatt a nyelv kimüvelödésében, csak I. Henrik alatt (919 óla) s az őt követő szász királyok alatt a német nemzetnek több városok alapítása-, és a kereskedés felvirágzása következtében történt emelésével a tudományosság s a műveltség is újra felvirágzott; de a XI. században a frank császárok alatt (1024 — töl kezdve) kiváltkép IV. Henrik zavaros uralkodása alatt (1056—1106) a nyelv ismét hanyatlani kezdett. A XII. században néhány vallási költemények, hitregék, s szentek életrajzai fordulnak elő. Az e korszakból fenmaradt költeményeknek s egyéb irodalmi termékeknek többnyire a pogánykorból származott népregék szolgállak tárgyaúl; későbben pedig a kereszténység elterjedésével a tudományok s a szép irodalom majdnem kizárólag a papok nevezetesen a szerzetesek kezében lévén, kevés világi költeményeket kivéve, leginkább az ó — s az új testamentomi szentirás fordításokra, költeményekre, s egyéb irodalmi munkálatokra nyújtott anyagot. A legrégibb népregék közöl nevezetesbek: aj a gothok regéje Hermanrich királyról, ki mint 100-éves aggastyán a hunnok eljövetelénél magát megölte, hogy népének végromlását túlneélje. Továbbá a Berni (Veronai) Dietrichről, ki Amelungi családból származván, Hildebrandtól felneveltetett, s Ermenrich romai császár által országától megfosztätva Attilához segítségért folyamodott; Ravennánál (Raben) ellenét legyőzte ugyan, de a csatában annyi embert vesztett, hogy kénytelen volt Attilához visszatérni, és csak 12-év múlva juthatott ismét országának birtokába. — A Nibelungen höskölleménynek, melyről alább leend szó, második része, valamint Hildebrandról szóló költeménynek töredéke, úgy tekinthető mint e regénynek folytatása, mely utóbbi a Vili. századból való, és az öreg Hildebrandnak harczát Hadubrand fiával leírja. Homer módjára a két vitéz összejövetelöknél név s származás után tudakozván, Hildebrand magát megismertette, de fia atyját holtnak vélvén, nem hisz, és őt harezra kihívja. E költeményben is valamint a többi régi versezelekben a nyomatékosb szavak hasonló betűkkel kezdődnek (Alliteratio); bj a burgundiai Siegfriedrege a fönnebb említett Nibelungen költeménynek első részét képezi. A burgundiai királyról Gunther, s ennek hűvédéről Hagen, kik a Nibelungen költeményben oly nagy szerepet játszanak, egy más költemény is tesz említést, t. i az Aquitaniai Waltherról szóló hösköltemény, melyet Ecke- hard szerzetes (St -Gallenból t 974) hatméretü latin versben irt. Tartalma: Walther Hildegundevel Attila udvarából, hol mint túsz tartózkodott, megszökött; de útjában Burgundia felé a Wasgaui szoros mellett Gunthertól, ki kincse után vágyódik, s ennek hüvédétől Hagentól megtámadlatott. Több véres ütközet után mindnyájan súlyosan megsebesíttetve végre kibékülnek; mire Walther országába visszatér, Hildegundet nőül veszi, és mint igazságos király még 30-évtg uralkodik.
