Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
7 nem csekély áldozatokat igényel tölünk ezen iskola fenntartása; de hisz gyermekeinkért áldozunk. S minő áldozat lehet olly nagy, mellyre ezekért kész ne volna a szerető szülői szív? S gondoskodhatunk-e felőlük jobban, mintha szellemi kimíveltetésök felöl gondoskodunk, s ez által lelkűk nyugalmát s boldogságát biztosítjuk? — S azután összetett vállakkal nincs olly teher, mellyet meg ne bírhatnánk. Csak akaratunk legyen szilárd, s iskolánk fenn fog állani, s virágozni fog, s terjeszteni fogja az ész világosságát, s vele együtt az Istenbeni életet a késő századokig. S mint mi most hálásan emlékezünk atyáinkról, kik ezen kincset számunkra biztosították: úgy unokáink egykor ezen nap megújultával, midőn már poraink rég elhamvadtak , s talán nevünk is feledékenységbe ment, áldani fogják emlékezetünket! De ha az Ur nem építi a házat, hijában fáradnak, kik azt építik; ha az Ur nem őrzi a várost , híjában vigyáznak az örizök. Azért Te hozzád, ó minden áldások kútfeje, kitől minden jó és tökéletes adomány származik, emeljük fel kezeinket s sziveinket ez ünnepélyes órában , Tetöled várva áldást jó igyekezetünkhöz. A Te atyai oltalmad födözte mind ez ideig egyházunkat s iskoláinkat; Tenéked háláljuk ez örvendetes napot is, melly ma reánk derült! Födözzenek atyai szárnyaid ezentúl is bennünket minden veszélyek ellen, s ha nehéz napokat hozsz reánk, hogy megpróbáljad hitünket: erősíts bennünket, mint hajdan átyáinkat erősítetted , hogy bár melly késértetek között állhatatosak maradjunk, és semmi bennünket Tetőled el ne tántorítson. Ha Te léssz velünk, nem árthatnak akkor nekünk a mi ellenségeink tüzes nyilai. O légy velünk, s tedd jó igyekezetünket foganatossá — Amen.
