Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
19 lani öröm, szenvedéseket, üldözéseket tűrni erény, nyugalmat életet feláldozni érdem. Es a súlyos harcban a sokféle szenvedésekben, midőn egész egyházunk létele kérdés alatt volt, eleink az üldözésekből és nyomatá- sokból is új erőt merítettek, mert oly ^egyesülés, melynek tagjai a tűrés és kitartás által bizonyították be a hithezi ragaszkodásnak dicső erényét, nyomás által még inkább szilárdéit s az igazságróli erős meggyőződés őseinket bátorsággal s a diadal reményével töltötte el. Csak feláldozás s a szenvedésnek eltűrése tesz megczá- folhatatlan tanúságot arról, hogy az igazság vérünkké és meggyőződésünkké vált, és megfordítva csak azon kebel, mely az elv és igazságróli szilárd meggyőződésnek szentsége által lelkesittetik, képes a szenvedés és feláldozás tüzprobáját kiállani. Csak az által, hogy eleink a vallásért, az igazságért a szenvedéseket, üldöztetéseket nemcsak tűrték, elviselték, hanem szabad elhatározásuk folytán viselték és tűrték, csak ez által nyert szenvedésük szellemi tartalmat, győzött az igazság halhatatlansága múló érdekeik: vagyon, nyugalom, élet fölött s a mi egyházunk és vele együtt tanintézeteink létele biztosítva lett. Vannak szenvedések t. h.! melyeket a lelkiisméret megsértése nélkül el nem kerülhetünk. S ilyen szenvedéseket tűrtek a mi eleink a szellemi életért s meglett a drága jutalom, mert nem csak lelkiismereteiket nyugtatták meg, de megmentették a protestáns egyház és a protestáns tanintézetek léteiét. De azon harcok és szenvedések, melyeken őseink átmentek szükségképiek és elkerülhetetlenek voltak egyházunk és tanodáink megmentése, szilárdítása és virágoztatása tekintetéből; mert a dolog természete és a történet tanúsága szerint jogainkat s szabadságainkat csak úgy mondhatjuk magunkéinak, ha azokat nem ajándékképen vettük, hanem mi magunk vívtuk ki számunkra. S azon hosszas harcok folytán azon szép nyereményünk is lett, hogy a felekezetességi idegenkedés és gyülölség elenyészett s mi megtanultuk egymást nem csak kölcsönösen tűrni, hanem becsülni is, úgy hogy protestáns és nem protestáns egymást testvérnek s ugyanazon egy Isten gyermekeinek tekinti, megértünk azon áldott gondolatra, hogy az Isten dicsőitése és országának terjesztése nem egy nép? nem egy felekezet, hanem valamennyi nép, valamennyi felekezet feladata. Az ellenségeskedés földjéből virult fel a szeretet és a kölcsönös tisztelet szelíd virága. Ez a történet által kijelelt mód, mely szerint a népek és felekezetek önküzdelmeik folytán okúinak és egymáshoz simulnak. Midőn tehát fő-tanodáink anyagi lekintetbeni biztosításának dicsősége a legújabb időkig csak egynéhány egyházat és egyes magánosokat illet; midőn a tanítás körül szerzett érdem azon kevesekre száll, kiknek a nevelés hivatásuk köréhez tartozott; úgy ellenben fötanodáink léteiének biztositása az egész protestáns testület vallásérti harcának, szenvedésének kitartásának és eröfejtésének munkája. Az érdemnek és működésnek ezen három zöldellö ága a hitbuzgóság gyökeréből hajtott ki s a műveltség virító koszorújában ismét összeborúlt. Midőn tehát mi ma fötanodánk háromszázados emlékét ünnepeljük, ne feledjük el, hogy egy magyarhoni protestáns régi tanintézet homlokzatára az egész magyarhoni protestantismusnak története örömei és szenvedései vannak feljegyezve, hogy egy magyarhoni protestáns főtanoda léteiének biztosítója az egész magyarhoni protestáns testület volt s jövőben is csak az lehet. —Az emlékek vallása t. h. az ember érzelmét megszenteli s minél jobban óvtuk meg szivünket a világ azon durva érintéseitől, melyek a szűzies érzés finom virágporát kegyetlenül lerázzák, az annál gyön- gédebb és boldogitóbb érzelmeknek, hálának, kegyeletnek és tiszteletnek forrását nyitja meg kebelünkben. Az emlékek vallása hatályos tényező az embert a legnemesebb tettekre fellelkesíteni. És ha az emlékeknek ezen vallásos tiszteletére a mi keblünk is fogékony: úgy bennünket a mai nap, melybe főtanodánk egész múltját visszavarázsoljuk, arra fog buzdítani, hogy ez ünnepélyt a puszta szertartások formaiságáról a nemes törekvések és emlékezetre méltó tettek színvonalára emeljük. S ezen ünnepélyes nap kit buzdíthatna jobban a nemes törekvésekre, mint titeket, szeretett ifjak! kiknek szellemi kiképezésére ez intézet szentelve van. Ti, kik az életnek virágzó korszakát élitek, ti, kik az élet gondjait, komolyságát, magasabb érdekeit még nem ismeritek, itt e falak közt zajtalanul, csendben és nyugalomban készültök az életre s a mindenné alakítható jövendőre. Es mi tanáraitok és szüléitek, kik az értelem és erény utján vezetünk benneteket, az isteni gondviselésben vetett erős hitünknél fogva bizton Ígérjük nektek, hogy az élet melyre készültek szép és boldog lesz, hogy jövőtök utain örömvirágok fognak fakadni, ha ti a készület drága idejének perczeit nyom nélkül elveszni nem hagyjátok, ha a tudomány szövetnekénél elméteket felvilágositjátok, ha az erény szeretetét úgy megszokjátok, hogy csak ennek adtok feltétlen becset, ha atyai intésünkre a jó gyermek szelid indulatával hajoltok és *
