Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1942

Néhány korszerű pedagógiai elv a Regula fényénél. Az idén van 1400 esztendeje annak, hogy Szent Benedek atyánk 543 március 21.-én, fekete vasárnap előtti szombaton, miután a templomba Ieviitette magát, és magához vette az Ür szent testét és vérét, tanítvá­nyaitól támogatva, ég felé emelt kezekkel imádság közt kilehelte nemes lelkét. A mai zavaros idők nem alkalmasak fényes ünnepségek tartá­sára. Egész nyugati kultúránk életében is páratlan jubileum, mégis arra indít bennünket, hogy a nyugati műveltség megalapozójának 1400 év távlatából is meleg életközelséget árasztó egyéniségének fényénél vizs­gáljunk néhány korszerű pedagógiai elvet. Mindjárt itt az elején felvetődik a kérdés, beszélhetünk-e Szent Be­nedekkel kapcsolatban modern értelemben vett pedagógiáról ? Hiszen nem alapított ő a mai értelemben vett nevelő kollégiumot, és az első rendszeres pedagógiai munka mintegy ezerévvel halála után jelerit meg. Mindezek ellenére mégis azt kell mondanunk egyik modern pedagógussal Szent Benedek egyike a legzseniálisabb nevelöknek. Állításunkat igazolja az a nagy eredmény, melyet rendje a nevelés és az iskola terén végzett. A Szent Rendalapító halála után nemsokára rend­je nyugat nevelője lett és az is maradt századokon keresztül. Ebben a kultúrpedagógiai működésben nem is kell csak iskolai tevékenységre gon­dolnunk. Nevelő tényező volt már maga a kolostor is. Amint a hatalmas római birodalmat nemcsak a légiók erős katonai szervezete tartotta fenn, hanem jelentős szerep jutott belőle a koloniáknak is a maguk műveltséget árasztó tevékenvségével, ugyanígy a középkori keresztény műveltség ki­alakításában az egész kereszténységet átfogó hierarchikus szervezet mel­lett a római koloniákhoz hasonló műveltségárasztó szerepet töltenek be a bencés kolostorok. A népvándorlás korában puszta, vadonná lett tájon alakult kolostor lesz a műveltség kiinduló pontja. Körülötte alakul ki Jassan a falu, a város, melynek lakóit a kolostor szerzetesei tanítják szán­tani, vetni, követ faragni, építeni stb. De, hogy a szorosabb értelemben vett nevelés terén is mily jelentő­sége van Szent Benedeknek és rendjének, Willmann azzal igazolja, hogy a középkor első felében a nyugateurópai népek nevelése majdnem ki­zárólag a bencések kezében volt, míg a középkor végén a bencés rend­nek és a belőle kiágazott rendeknek mintegy 37.000 kolostoruk volt a ke­reszténység területén. „Ha ezeknek csak huszadrésze is volt tanintéze­tekkel kapcsolatos, ez is nem csekély részét teszi ki a kor iskolaügyének." Ez a nagyarányú nép, nemzetnevelő munka is megérdemel minden tiszteletet és hálát az utókor részéről. Szent Benedeket már ezért is egyik legnagyobb nevelőnek nevezhetjük, de még inkább azért, mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom