Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1942

12 megtanulhatjuk tőle a modern ifjúsági nevelésnek alapelveit is. Megtalálhatjuk ezeket, habár szétszórva, regulájában. Amint hittérítő őseink tőle tanulták a lelkek megnyerésének titkát, úgy mi is megtanulhatjuk tőle az ifjúság nevelésének alapelveit. Ha a regulát közelebbről szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a legkitűnőbb nevelőkönyv. Nem szisztematikus az igaz, hanem Szent Benedeket jellemzően praktikus, telve nevelői bölcseséggel, emberismerettel. Az emberekkel való bánásmódnak valóságos mesterműve. Az, amit Medici Cosimo mondott, hogy egy könyvben se talált annyi bólcseséget a kormányzásra vonatkozólag, mint Szent Benedek regulájában, fokozott mértékben áll nevelői bölcseségére nézve. Ennek a nevelői bölcseségnek a fényénél vizsgáljuk korunk egyik legtöbbet vitatott pedagógiai kérdését, a tekintély és a tisztelet szerepét a nevelésben. Rendi rendtartásunkban ezt olvashatjuk : „Szabadság és tekintély az erkölcsi élet két sarka. A szabadság helyes használatát az erényesség biztosítja; a tekintély a lelkiismeretességben és törvénytiszteletben érvényesül." Az örck emberi lélek e két sarkpont között vergődik. Egyszer le akar magáról vetni minden korlátot, hogy a szabadság mámoros örömét élvezze, máskor visszavonulva a tekintély és törvény biztos menedéke mögé, élvezi a boldog biztonságtudatot. Szemléletesen állítja elénk a lélek e kettős állapotát a pannonhalmi ebédlő két kis tanulságos kép. Az elsőt szemlélteti az abroncsait mintegy levető hordó, melynek tartalma szétfolyik. A kép felirata : libertate perit. A másodikat elénk állítja a kalitkába zárt madár, amelyet egy sas készül megtámadni, ezzel a felirattal : claustris securus. A kis madár boldog biztonságban érzi magát a kalitka rácsai mögött az őt fenyegető ragadozóval szemben. Mindkét véglet az emberi lélek mélyéből fakadt vágyat, sok igazságot fejez ki. Amint a bölcselet és az emberi szellem története mutatja, a lélek nem tud sem a végletekben, sem az aranyközépúton sokáig megmaradni. Hol a kollektivizmus (törvény, tekintély), hol az individuálizmus (szabadság) irányában történik a fejlődés. Az iskola mindenképpen függvénye a korszellemnek is, akár úgy fogjuk mint a korszellem terjesztőiét, akár úgy mint annak egyszerű befogadóját. így természetesen éreztette hatását az iskola arculatan a liberális szabadság-eszmény, de megtalálhatjuk a mai kollektiv fejlődési irányzatok vonásait is az iskola arculatán. Az amerikai iskolának európai szem számára szinte hihetetlen túlzásait nem tekinthetjük egyedül ,,a túlzott amerikai gyermekkultusz", vagy az állam ama törekvése eredményének, ,,hogy lehetőleg mindenki végezzen középiskolát", hanem a legliberálisabb állam iskolai vetületét is kell benne látnunk. Azt olvashatjuk ugyanis ezekről az iskolákról: „A tárgyakat olyan sorrendben tanulhatják (t. i. a tanulók), ahogy nekik tetszik. Napontkénti feleltetés helyett egy-egy nagyobb rész befejezése után összefoglaló kikérdezést tartanak. A buktatás majdnem ismeretlen