Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

8 erdélyi magyarság már nemcsak Magyarországnak, hanem Európának keleti védőőrségét is jelentette. Magyarország és a már megszállt erdélyi rész a magyar keresztény királyság kialakulása után mind gazdaságilag, mind társadalmi berendezettség terén, mind kultúrális vonatkozásban az Európát jelentő germán-latin keresztény közösséghez csatlakozott. Délen és keleten azonban már oly területtel érintkezett, mely nem tartozott ezekből a szempontokból nézve Európához. Délen a Balkánon a bizánci-szláv kultúrkör orthodoxiája lassan egy elütő világot alakított ki. Keleten, a Kárpátok keleti lejtőin túl epedig még nomád sleppenépek bukkantak fel egymásután a népvándorlás utóhullámai s a nomád euráziai kultúra hordozóiként. Magyarország és Erdély területe } ly szempontból Európa végvára s a három egymásra törő világ ütközőpontja volt. Az erdélyi magyarságot és székelységet a széles lakatlan terület ellenére is egymás után érte a nyugatra törő nomád népek támadása. Már Szent István alatt is betörtek az uzok, kiket a besenyők, majd a kúnok váltogattak.» Az uzok, vagy a magyar krónikák elnevezése szerint fekete kúnok ellen vívta meg Szent László emlékezetes harcát Kerlésnél. Az uzok ezután nem is támadják meg Magyarországot. Helyükbe jönnek a kunok, akik 1070-ben kelnek át a Dnyeperen, megszállják Etelközt és a Havaselvét és megalapítják a Don torkolatától az Al-Dunáig terjedő hatalmas kun birodalmat. Ez a tatárjárásig állt fenn és így mintegy másfél századon át sok gondol okozott a bizánci, magyar és orosz fejedelmeknek. A magyarság a XI. század folyamán híven teljesítette történeti hivatását, melyre, már mint láttuk, a letelepedéssel is készült. Ezeknek a harcoknak a hőse Szent László volt. «Az örömujjongás, amivel népe a pogányokon aratolt diadalait kísér Le s aminek következményeképen Szent László személye szimbólumává, neve harci fohászává lelt a Keleltel vívott kemény harcoknak, bizonyítja, hogy a nemzet felismerte vagy talán csak megérezte nagy történeti hivatását a maga életéért és N}

Tugat kultúrájáért a Kelettel vívott küzdelemben.» A XI. században, valószínűleg éppen Szent László indítja meg az erdélyi területek nagyobbfokú benépesítését. -A székelyek egy része keletebbre vonul. Helyüket az Alföld felől beözönlő magyarság foglalja el. Ez a telepítési akció egyrészt levezette az Alföld szaporodó emberfeleslegét, másrészt határvédelmi célokat is szolgált. A székelység jogait meglehetősen kibővítették, de a rájuk váró feladat terhe, a határok védelmének ellátása is meglehetősen súlyosbodott ebben az időben. A görög egyház és a bizánci kultúra már Szent István idejében is próbált hódítani a Dunamedencében. Ha nem is szabad túloznunk