Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

9 az önállóságra törekvő Gyula-törzs Bizáncban való megkeresztelésének a tényét és ebben látnunk az «első erdélyi sajátosságot», kétségtelen a görög egyház hatása a fiatal magyar kereszténységre. Szent Gellért teológiai munkái is ezt tükrözik vissza. Szent István 1029-iki hadjárata megtörte a görög-bolgár törzsekre támaszkodó törzsek önállóságát és ezzel megakadályozta a bizánci szellem és kultúra behatolását Magyarországra. A bizánci udvar nem adta fel a nyugat felé való hódító politika gondolatát. A XII. században újraéledt bizánci birodalom jogot formál Magyarországra. Joannes görög császár Szent László leányának, Piroskának a jogán követeli a maga részét; viszont Mánuel császár Szent László unokájaként már örökjogon tart igényt a magyar királyságra. Velük szemben II. Béla a bizánci uralom alatt sinvlő szerbekkel szövetkezik, míg fia, II. Géza Erdély fokozott védelmére betelepíti a déli határra a szászokat. A szászok a déli határok védelmét látták el, abból is kitűnik, hogy egyes területeket a határvédő székelyek engedtek át nekik. A király egyenesen ilyen célból hívta be őket, «a magyar korona védelmére» (ad relinendám eoronam). Innen származik Brassó neve is, Villa Coronae, németül Kronstadt. Autonóm fejlődésük alapját a II. Endrétől kapott kiváltságlevelük, az Andreánum biztosította. Élükön a szász ispán állt. aki királyi tisztviselő volt, éppen úgy, mint a székelyek ispánja. A szászok tehát kezdettől fogva szintén a magyar állam alattvalói voltak és nem alkottak külön államot, mint egyesek hiszik. A XIII. században, amikor a település határa lErdélyben elérte a természetes határokat, ugyanakkor a Kárpátoktól délre is jelentős események történtek. Mánuel halála után (1180) rohamosan bekövetkezett a Keletrómai Birodalom hanyatlása. Az Erdélytől délre és délkeletre elterülő aldunai síkság a Keletrómai Birodalom tartozéka volt. Mint már láttuk, a nomád euráziai kultúrkörhöz tartozó törökfajta népek éllek itt. Ebben az időben a kúnok szállásterülete volt ez a vidék. Őket fogadta ismételten zsoldjába a bizánci udvar és küldte a magyarok ellen. Éppen ezért a bizánci birodalom hanyatlása és vele együtt az ázsiai mongoloktól fenyegetett kun birodalom felbomlása Erdély szempontjából elsőrendű fontossággal bírt. Határain általános zavar és bizonytalanság állott elő; növelte azt a bizánci uralom alatt élt bolgárok felkelése és egy új bolgár fejedelemség kialakulása, a görög lakosok menekülése dél, a román pásztorok vándorlása észak felé.» Ekkor telepíti le II. Endre a Barcaságban a német lovagrendet. A terület, melyet nekik adományoz, a Kárpátokon túl az Alduna irányában is kiterjedt. A lovagrend önállóságra törekedvén, rövid idő után kénytelen volt elhagyni Magyarországot, a magyar állam azonban felhasználva a kedvező alkalmat,