Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

17 ellenző akarata. 1541-ben Nagy Selyken gyűlésező rendeknek átadták a szultán fermánját, melyben a szultán a következőket mondja: «Hatalmasságom értesült Majlád és Balassa Imre által támasztott zavarokról. Pedig én az országot János király fiának adtam, de azok nem akarnak engedelmeskedni, hanem Ferdinándnak hódolnak és német segélyért küldenek. Elviselhetetlen adókat szednek az erdélyiektől, elfoglaltak két sóbányát és bitorolják az országot. Magyarországot karddal hódoltattam meg és jobbágyaimat nem engedem sarcoltatni. Hatalmam teljességéből adtam az országot János király fiának, s nein tűröm, hogy ezen határozatom ellen történjék valami. Éppen ezért a viddini szandságbég s az oláh vajda rendeletet kaptak, hogy haladéktalanul az országba menjenek, s akár Majlád, akár Balassa tagadja meg az engedelmességet a király fiától, kiűzzék az országból és az engedetlenkedőket megbüntessék.» Erdély keresztény érzése ezt nem tudja elviselni, fellázad, de már késő. Fráter György a szultán akaratából bemegy és tudatja a kegyetlen tényt az erdélyiekkel és erdélyi alapokon, a három nemzet szuverénitására építve, de külső nyomásra és fejedelmi, meg helytartói parancsra Erdély megalakul. Általában jellemezve a XVI. századot, megállapíthatjuk még, hogy a török betelepedése miatt megszakadt az .összeköttetés a király és a keleti részek között. Erdély és a Partium önálló kormányzati egységet alkottak. Ez a kormányzat az erdélyi három nemzet autonómiáján épült fel, de ekkor még inkább csàk a fejedelmi hatalom az igazi összetartó erő. Ez a kormányzat a magyar ál\am keretében, a magyar király felsősége alatt állott. ,Nem tudott azonban kitérni a török hatalom nyomása, bizonyos felsősége elől sem. Mint a magyar király megbízásából, vagy annak elismerése mellett kormányzott terület bizonyos függetlenséget élvezett, de sem a magyar szuverénitás keretéből nem lépett ki, sem más szuverénilás keretébe nem lépett át. Nem hozható tehát egy színvonalra Moldva és Havasalföld fejedelemségekkel, melyek a török birodalom közvetlen tartozékai voltak, a török birodalom időleges gyengülésekor pedig az erdélyi fejedelem hatáskörébe és rendelkezése alá kerültek.» Erdély tehát ekkor a történeti szükségszerűség folytán a két hatalom, Bécs és Konstantinápoly közt kialakulóban levő állam. Az erdélyi végvár szerepéi a Dunántúlon, a hódoltság határán kialakult végvárrendszer veszi át. A XVII. században kialakul a nyugati és a vele szembefordult erdélyi-tiszai magyar ellentéle. Ennek a század elején két tipikus képviselője Illésházy és Bocskay. ük mintegy előreformált szimbólumai a század egész fejlődésének. A Bocskay-felkelés idején, melynek sikerét az Erdélyben lévő általános elkeseredés és a magyar pro-