Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

10 nem adja fel a Kárpálokon túlra való terjeszkedés gondolatát. A terjeszkedés az adott kedvező körülmények következtében megindul nemcsak fegyverekkel, hanem békés eszközökkel is. «Alig telt meg Erdély, illetve alig érte el a magyar impérium a Kárpátok gerincét, megindult az átözönlés a déli és a keleti alföldek felé. Ez az átözönlés, melynek igazi alapvetője még trónörökös korában IV. Béla volt, politikai befotyás, kereskedelmi és egyházi kapcsolatok formájában jelentkezett, s míg ellenállással nem találkozott, tényleges átköltözés formájában is fennállt.» Ekkor keletkezett pl. Hosszúmező, a mai román Campolung. IV. Béla 1235-ben felveszi a Rex Cumaniae, Kúnország királya címet is. Erdély ebben az időben «nemcsak Magyarország és Európa keleti végvára volt, hanem egyik természetes bázisa a magyar állam nagyhatalmi terjeszkedésének, amelynek ebben az iránj'ban Havasalföld és Moldva volt a tárgya.» Mint már föntebb említettük, a bizánci birodalom hanyatlása utón megindult a románok északra vándorlása. Az aldunai síkságra érve a gyér kún néptöredék ad nekik törzsi szervezetet. A magyarság havasalföldi kivándorlásával együtt indul meg a lassú román bevándorlás Erdélybe, ahol a déli határokon levő szászokkal ütköznek össze. Erősebb ütemü a román bevándorlás csak a tatárjárás után lett. Számuk azonban még így is III. Endre idején csak annyi, hogy a király egy 36.000 holdra tehető birtokára akarja valamenynyit letelepíteeni. A románság a rendezett államélettel magyar területen, vagy legalább is a magyar határon ismerkedett meg, ezt mutatják világosan a magyar nyelvből vett kölcsönszavai. Ilyenek: város, rom. oras; határ, rom. hatar; vám, rom. vama; bíró, rom. birou stb. A magyar központi hatalom természetesen nem viselkedett paszszíve a betelepülő románsággal szemben sein, hanem kezében tartotta a betelepülők ügyét. A magyarság már magával hozta a más népekkel való bánni tudást. A románok helyzete a XIII. században olyanféle volt, mint a többi királyi népé, kezdetben pl. a székelyeké. A tatárjárás után részben hegyvidéki határőrként alkalmazták őket. Hogy a nekik nyújtott autonóm lehetőségek nem

:fejlődtek tovább, mint a többi népeké, annak okát a románok társadalmi adottságaiban kell keresnünk. A román rajokban nem volt meg az egységnek és a közösségnek a tudata. Intézményeik a magyar állam és társadalom közvetlen hatására alakultak ki. A tatárjárás végigpusztította Erdélyt is. «Romokból egy új magyar állam és egy új Erdély épült fel, amelyek a régi magyar államtól és Erdélytől nagy mértékben különböznek.» A tatárjárás elsősorban a mag3

rar lakosságot pusztította ki, lévén a magyarság szállásterülete a Maros és a Szamos völgye, ami az Erdélybe vezető két fő hadiút is egyúttal. Ezért van, hogy később is minden Erdélybe