Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936

A serdülőkor nevelési problémája. (1937. máius hó 3-án tartett szülői értekezleten előadta: Kollár Gedeon, a pannonhalmi szentbenedekrendi főiskola tanára.). Az ifjúság keresztény neveléséről szóló pápai körlevél ( «Divini Ulkus Magistri...», 1929. dec. 31.) a keresztény, nevelés egyedül álló kiválóságát azzal emeli ki, hogy, a bolsevista, a túlzó nacionalista és a csak humanista egyoldalú nevelési eljárásmódokkal szemben ezt a nevelést «tökéletesnek és teljesnek» mondja. A keresztény nevelésnek ez a tökéletessége és teljessége pedig nemcsak arra vonatkozik, hogy a keresztény nevelés végső célja egybeesik az ember végső céljával, nemcsak arra vonatkozik, hogy kizárólag a keresztény nevelésben valósítható meg egyszerre az egyéni és közösségi, továbbá a természetes és természetfölötti élet szempontjainak összhangbahozása, nemcsak azért tökéletes és teljes a keresztény nevelés, mert Jézus Krisztus azonosítja magát a nevelés alanyával és maga a nevelés sem egvébb, mint együttműködés Istennel az egyén és közösség tökéletesítésén, hanem tökéletes a keresztény nevelés azért is, inert ebben vihető a legkövetkezetesebben keresztül az a követelmény, hogy a nevelés valamennyi, akár tervszerűen, akár alkalomszerűen haló tényezője (család, egyház, iskola, «világ»: utca, mozi, színház, rádió, olvasmányok, kirakatok, plakátok stb.) a cél érdekében egy szentélyt» alkosson. Ámde, hogy a nevelők a keresztény nevelés imént vázolt szempontjait a nevelés gyakorlatában eredményesen alkalmazni tudják, ehhez számukra egyik múlhatatlanul szükséges előfeltétel az, hogy legyenek tisztában a nevelendő alany természetével, fejlődési adottságaival. A jelen fejtegetésünkben, amellyel elsősorban a szülőknek szándékozunk felvilágosításokat adni, az ifjúság nevelésének arról a szakaszáról szeretnénk beszélni, amely az ifjú «második születése»: a serdülő ko rról, a pubertás korról, vagy mint mondani szokás: a k a m asz korról. E sajátos fejlődési korszak időtartama nálunk fiuknál a 13—20 év között jelölhető meg. Bizonyos, hogy egyetlen életkorban sincs az embernek olyan nagy szüksége a nevelők megértésére, mint az ifjúkorban és mégis egész csomó tényező nehezíti meg vagy. éppen gátolja ezt a megértést