Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1936

1 4 Ilyen gátló körülmény mindjárt az ifjú zárkózottsága, szemérmes visszahúzódása, amely a gyermeki nyíltság és bizalmasság helyéi: még a legközelebb állókkal szemben is elfoglalja. Aggodalom szállja meg ilyenkor a szülők lelkét és panaszkodnak egymásnak: Én nem tudom, mi van az én fiammal! Olyan ügyetlen, darabos, zár­kózott egy idő óta! Gátolja a serdülő ifjú megértését Spranger szerint az is, hogy életünk egy korszakát sem felejtjük el annyira, mint a puber­tás éveit. Ezen életkor viharai és küzdelmei bárínily jelentőseknek tűnnek is fel a benne élők számára, az ifjú leik,i éltetének ezen szakai szából kevesebb marad meg az emlékezetben, mint más életszakaszok mozgalmasságaiból. Talán az az oka ennek, hogy e korszak viharai az átélőre nézve kimerítik jelentőségüket az én kialakításában, ami aztán az egyes emlékezeti nyomok helyett a lélekben megmarad. Megnehezíti az ifjúság lelki világának megértését az a harma­dik körülmény is, hogy igazában csak azt az embert lehet megérteni^ akinek egyénisége már bizonyos határozott vonásokat öltött. Már pedig az ifjúkor lelki világát éppen az jellemzi, hogy ebben minden alakulásban, forrongásban van; tanácstalanul áll az ifjú önmagával szemben is. Mindez természetesen gátolja a megértését is. De habár nem könnyű feladat a serdülőkor sajátos lelki világá­nak megértése, mégis ezen életkorra annyira jellemző naplójegyzetek, önvallomások, vergődésüket feltüntető levelek, lírai megnyilatkozá­sok stb. alapján, amelyekre mint forrásokra az ifjúkor tudományos lélektana is elsősorban támaszkodik, kísérlet tehető arra nézve, hogy az ifjúkor lelki világát legjellemzőbb vonásaiban megrajzoljuk. Az alábbiakban tehát a biológiai elváltozások és kísérő jelenségek meg­beszélését, valamint az erkölcsi vonatkozások feltüntetését is csak érintve, tisztán lélektani síkban főleg E. Spranger 1 és L. Bop 2 útmutatásai nyomán fogjuk a serdülőkor lelki világát jellemezüi. Az ifjúkor első helyen említhető sajátos ismertetőjele: az É n önállóságának felébredése. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy az eddigitől eltérő új <|É,n-érzés» kezd uralomra jutni az ifjúban, akinek lelkében az Én és nem-Én közölt mély szakadék tárul fel és ezzel együtt meglepi a nagy magányosság élménye. Az érzelmi és akarati élet jellemzője ebben a korban a hirtelen csapongás egyik végletből a másikba. Ugyanaz az ifjú a legelienléler sebb vonásokat fedezi fel önmagában, amelyek úgy váltakoznak egy­mással, mint a hullámhegy és hullámvölgy. Kitörő jókedv és mély búskomorság, nagylelkűség és elvetemültség, tekintélytisztelet és min­1 Psychologie des Jugendalters. 2 Das Jugendalter und sein Sinn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom