Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

95 katolizálásával egyúttal jóbaráttá is vált és Draskovich' ebben az időben elveszítette az udvar, sőt a nádor nagyrabecsülését és jóindulatát is. Draskovich nem szívesen értesült Rompelius törekvéséről, melynek első sikere az volt, hogy a királytól parancsot kapott a pornói apátság átadására. A javadalom épületein, birtokain meglátszotl, hogy hosszabb ideig bérben voltak. A benne mutatkozó károk, hiányok pótlására Draskovich 1000 forintot adott, midőn P. Rompelius a hely színén, a kellő formák közölt ünnepélyesen átvette 1643. március 5-én. A házi kezelés egy kis csalódást hozott a soprcni háznak, mert jövedelmet jóidéig nem hozott többet 2000 forintnál.

3 A keresztes javadalom átadása nehezebben ment végbe, Rompeliusnak az a vélekedése, hogy Draskovich még Nádasdy udvari prédikátorának segítségét is igénybe vette volna a javadalom további kézbentartására, nem valószínű. Nádasdy katolizálsa nem hirtelen elhatározás eredménye. Ezt tudniok kellett a soproni jezsuitáknak, hiszen nekik ebben a Győregyházmegye történetében kiszámíthatatlan jelentőségű eseménynek előkészítésében igen fontos szerep jutott. A protestáns prédikátor hatóereje vallásváltoztatásra készülő urára igen jelentéktelen lehetett, így hihetetlen, hogy egy intranzigem katolikus főpap, aki egy személyben született mágnás is, hozzá folyamodott volna. De az is torzkép, amelyet Draskovichról rendi elöljáróságának rajzolt, hogy az újonnan megtért Nádasdy egyéniségét annál inkább kidomborítsa. A ig'róf teljes készséggel rendelkezésére állott ebben az ügyben a megkedvelt társaságnak és miután az átadásra vonatkozó királyi parancsnak Draskovich azonnal nem tett eleget, erőszakkal elfoglalta a keresztesség birtokait. A püspököt bántotta ez az eljárásmód, mert ígéretet tett még 1643. december 11-én, hogy átadja a javadalmat, de azzal tisztában volt, hogy ez P. Rompelius műve. Az erőszakos fellépés után az átadás úgy eltolódott, hogy 1644. október 15-én az ünnepélyes átadáson már az új házfőnök, Heigl Ambrus képviselte a soproni rendházat.

4 Ezzel a keserűséggel egyidőben más, komolyabb kellemetlensége is támadt Draskovichnak, mint főispánnak és bandériumállításra kötelezett főpapnak. A svédek kedvező harctéri 'helyzete a német birodalomban mindinkább megérlelte a hatalmát megszilár3 Rompelius tevékenységét világosan adja elő Schwartz Róbert: Die Geschichte des Kollegs der Gesellschaft Jesu in /den königlichen Freistadt Sopron. Veszprém, 1935. 26—28. 1. * L. u. ott 29. 1. Schwartz nem említi azt az érdekes mozzanatot, hogy Nádasdy a királyi átadási parancs után elfoglalta Draskovichtól a keresztesség birtokait, bál- Draskovich megígérte, hogy átadja. Lamormaini nem helyeselte Rompelius eljárását, mert a püspök őt l'ogja okozni mindenért. L. az erre vonatkozó levelezést és adatokat az Orsz. Levéltár soproni jezsuita aktái között.