Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

94 vánságaival és arra a számlára irtak mindent, különösen Lippay János házfőnöksége idején, hogy ez Draskovich bosszúja csupán azérl, mert az érsekségtől való elütését a jezsuitáknak tulajdonítja. A püspök ebben az időben össze is húzta erszényét és azt az évi támogatást, amit elődje még Eperjesről megajánlott nekik, nem akarta megadni. Igaz, hogy az új házakat ő vette meg nekik és) egyébként is adott nekik pénzt, segítette őket a lébényi apátság megszerzésében, de a most folyó templomépítésükre több pénzre lelt volna szükségük. Draskovich az ismételt pénzkérést azzal utasította vissza: «adjon a császár». Ennek magyarázata az a jezsuita részen hangoztatott megállapítás, hogy a győri kollégium alapítója és igazi fenntartója a király.

2 A győrieknél még több keserűséget szerzett az az eljárás, mellyel a soproni házfőnökök a püspök háta mögött a maguk kezébe vették a pornói apátságot és a soproni keresztesjavadalmat. A jezsuiták meggyőződése szerint Draskovich csak azért akarja a kezében tartani a javadalmakat, mert haszna van belőle. A püspök pedig azért ragaszkodott hozzá, mert így biztosabbnak tartotta őket a rend hasznára A javadalmak mindegyikének megtartására megvolt a törvényes jogcíme: a király neki adta a pornói apátságot azzal a teherrel, hogy a soproni jezsuitákat tartsa, a soproni keresztességet is azzal kapta özv. Nádasdy Pálnétól, a királynak, mint főkegyúrnak beleegyezésével. Ha a jezsuiták ingatlanszerzésére vonatkozó törvényes tilalmai Bethlen Gábor halála után nem is vették komolyan, mégis biztonságosabb volt egy olyan hatalmas és erőskezű birtokos kezében, mint Draskovich és neki többet is jövedelmezett. Egyébként is jogosan vélhette, hogy az alapító címét és jellegét a jezsuiták között uralkodó hangulat mellett sohasem kapja meg, ha a javadalmakat kiadja a kezéből. Pornóért a lilienfeldi cisztercitákkal, a keresztességért pedig az anyjával perlekedő Nádasdy Ferenc gróffal kellene még hadakoznia a rendnek. Az átvételt szerette volna kikényszeríteni már Dobronoki atya is. De az ő áthelyezése után ez a kérdés izgatta utódait is legjobban. Lippay kancellár már 1641-ben «húsvéti piros tojás»-nak igérte nekik, de P. Pacsot Ferenc ház1 főnök még nem tudta megkapni, pedig ő már Nádasdy Ferenc gróflal olyan jó viszonyban volt, hogy hajlandó lett volna ?ieki és a következő házfőnököknek adományozni a javadalmat. A javadalmak tényleges birtokbavevésének érdeme mégis utódának, P. Rompelius Jakabnak jutott. Az ő idejében már a körülmények lényegesen megváltoztak. Lippay esztergomi érsek volt, Nádasdy Ferenc 2 L. Bpesli Orsz. Levtár. kincstári osztály Acta Jesuit. Collegii Jaur. fasc.: 2., num.: 34. P.~tlppay levelét.