Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935
93 Draskovich küzdelmei, perei. Átalakuló korok vezető egyéniségei nem hajthatják végre terveiket küzdelmek nélkül. Az elvek egyéni érdekekbe ütköznek és a harc hevében elröppenő nyilak közül nem egy visszavágódik. Draskovichon is érvényesült ez a tapasztalati törvény. Nagy tervei, határozott célkitűzése, mély értelemmel átgondolt munkasorrendje mellett erős egyéniségének olyan érdes vonásai ütköznak fel, hogy az alkotó munkában ezekkel meg kellett sebeznie az ellenállókat és a későncsatlakozókal egyaránt. Ám aki sebek osztására kész, annak várnia kell arra az eshetőségre is, hogy maga is megsebesül. Draskovich győri püspöki kormányzásának második felét keserűségei történetének is mondhatnók. Keserűségeinek forrásait részben önmaga nyitotta meg nyerseségével, érzékenységgel telített nagyratörésével és gazdagodásának gyorsított ütemével, részben pedig rázudítolták az ország bajai és a magyar egyház életében végbement személyi változások. Draskovich Lósy Imre halálával újra nyitva látta maga előtt az útal az esztergomi érsekség felé. Azonban 1642. november 4.-étől lS.-áig oly kevés idő telt el, hogy pártfogói nem igen fejthettek ki érdekében komoly munkát. Esterházy nádor ugyan még pártfogója volt, de ebben az időben szószólása nem jelenthetett sokat. Az 1642. évi meghiusult országgyűlés összehívásának kikényszerítése, nemzeti irányú törekvései, emlékiratai, a nádori méltóságról való lemondása félelmet és ellenszenvet támasztottak a nádor iránt az udvarban, hová a nádor ismételt hívásra sem jelent meg. Az ő politikájának ellenlábasa és feje Lippay György kancellári volt. 1 Könnyű küzdelemmel nyerhette tehát most el az érsekséget a nádor akarata ellenére is, hiszen közismert volt, hogy Draskovich a politikában inkább az ő oldalán foglalt helyet. Ebben az időben egyébként a jezsuiták sem állottak 'már Draskovich mögött. A győri és soproni páterek telve voltak panasszal püspökük ellen. A püspöki joghatóságára éberen vigyázó főpásztor ismételten figyelmeztette a győri jezsuita atyákat, hogy ne lépjék túl működésük kijelölt kereteit és ne akasszák sarlójukat oda, ahol a világi papságnak, főként a plébánosnak kell működnie. Ez a fékező közbelépés nem volt új. 1636,-ban, 1638-ban és 1640—41-ben is ismételten szó esett róla. A jezsuiták nem sokat törődtek a püspök jogszerű kí1 V. ö. Hajnal: Esterházy Miklós nádor lemondása. 142—148. 1.