Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

167 Ezérl lesz az ünnepi előadásnak fogyhatatlan fénye és sugárzó melege ez a Kis Lord! A színfalak mögött pedig aggódó szem figyel rájuk: Nádasi tanár úr! Hogy szereti ezt a kis gárdát meleg szivének szentjánosbogárkáit! Hónapok óta élnek együtt, és érzik egymás gondolatát is... Diákszínpadot csak diákszívvel lehet rendezni, s a tanár úr jóbarát lett: vállalta a többiek gondját, és hitte mindnyájuk örömét, reményét! Ebből a «tanár-barát» közös lélekből fakadt mindnyájunk ünnepe! Az ünnepi előadás után zártkörű bankett volt a Kaszinó nagytermében, melyen résztvettek mindazok, akik szivükkel, lelkükkel intézetünkhöz tartoznak, s akiket ez az örökfriss Család körébe vont. Meghitt, bizalmas volt ez az együttlét. Fényvonalakkal szövődött át meg át a terem: az emlékezés fonta az összetartozás meleg aranyszálait ... Ad multos annos! Május 2 4! 9 órai kezdettel a bencés templomban ünnepi szent mise; Te De um mai, melyet Kelemen Krizosztom, pannonhalmi Főapát Úr Őméltósága pontifikált. Ezzel egyidőben tábori szent mise a Szentháromság-téren. Papp Kálmán prelátus-városplébános mondta. Mindkettő diákmise» volt, csak a hangulatuk, lelkületük volt más, mint a többi Istent dicsérő hódolásunké. Most a százados Szellem alázkodott meg az Űr előtt! Kyrie, eleison! Tudjuk. Uram, hogy az idők járása közben sokszor megfogyatkoztunk, s erőd helyett gyengén küzdöttünk, fényedben árnyékvetőnek álltunk, és sok elveteti magod csak bojtorjánt termett, mert lanyha kézzel ápoltuk a gyenge palántákat... És mégis Gloria in cxcelsis Deo! hogy 300 évet értünk, hogy jóságod segítségével sok sudár lelket neveltünk, hogy embervoltunkat megpótoltad, és amit nagynak szántál örök terveid szerint, nem engedted, hogy fogyatkozásaink miatt elkallódjék... ! Credo in unum De um! hiszünk Benned, Uram! És hiszünk a jövőben, az eljövendő esztendők gazdagságában! Hiszszük. hogy megújulnak a lelkek, akik alakítják a földi életet, és akik szomjúhozzák a világosságot, Téged, a tudományt és a test épségét! És alázatos szívvel várjuk a lelkek tárulását, hogy értük mindenünket Neked adhassuk! Nagy határkőnél állunk! S engedd, Uram, hinnünk, hogy munkánkból újabb 300 év indul! Az öreg diákok lelke alázkodott így a mai diákokért, a jövőért: Te Deum laudamus! És közben szárnyalt az ének, friss szivek kapták dalra az imádság árját, a lélek nyilt meg ütemről ütemre, ahogy Szigeti tanár úr himnusszá formálta az örvendező sziveknek melódiáit.