Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

163 tyén Imi*e, Dr. Sever József, Skerlán Gyula, Dr. Smidelius Jenő, Sólymos Vendel, Stagí Ernő, Stampf Gyula, Steiner Miklós, Dr. Stróbl Oszkár, Dr. Szabó Jenő, Nemestóthy-Szabó Károly, Dr. Szabó Szádok, Szabó Sándor, Szabó Vince, Dr. Szakács Imre, Dr. Szalay Jenő, Szalai Károly, Szalay Péter, Szalay Rezső, Dr. Szentgyörgyvári Artúr, Dr. Szentimrey. Lajos, Szényi Jenő, Szigeti Ábel, Szinay István, Szirányi János, Szolnoky Dezső, Szőke István, Szuklicz András, Dr. Tálos István, Tarján Gusztáv, Tárnok Pál, Dr. Térfi Béla, Tihanyi Máté, v. Tóth Alajos, Tóth Ciprián, Tóth György, Tóthy, János, Dr. Tóth József, Tóth Mátyás, Dr. Tőry Magda, Tumay János, Turányi-Turner Dezső, Vissi László, Virágh Teofil, Vlasits Róbert, Vogl Adolf, Vukits Béla, Dr. Vajdits György, Dr. Walek Károly, Wallenstein Rudolf, Wallenstein Sándor, ifj. Wanek Károly, Watzesch Janka, Dr. Werner Gusztáv, Wohlmuth József, Zantleitner József, Zechmeister József, Ziermann Lajos, Zistler Márton, Zollner Ferenc, Dr. Ungár Kálmán és még mások, akik részvételüket nem jelentették be. Május 23! Délután 6 óra. Kezdenek nyílni a szivek, fogékonyabb lesz a lélek^ s az; ünnepi áhítat meleg, bíoldog várakozása árad szét a közönségen a Városi Színházban. Az ünnepi előadás... Fény sugároz a reflektorokból, hogy fizikai mértéke is legyen az Élet tüzének perzseléséhez! Isten, áldd meg a magyart... 300 éves távolságból sokszorosan visszaverődve, újra erősödve, megfogyatkozva, ismét magasra csapva s ma a hit bizalmával, múltból és jelenből, mindig frissen és legyőzhetetlenül szárnyal az ének... Eltünődünk az ének bús és merész melódiáján: hol van benne a századok határa, hol az ifjúság érkezése és távozása? örök bús és merész jelen! Ezért ifjúság és ezért magyar sors! i Még körülöttünk zsong a dallam, amikor már új melódiák árja ragad magával. Hegedűn szólal meg Bach klasszikus lelke. Horváth József zeneiskolai igazgató kelti valóságra az E-moll szonátát. Mintha egy matematikai órát írtak volna zenére: nemes, fegyelmezett, a szépség igazának megföllebbezhetetlen himnusza. Mélységes a figyelő csend: hallgat a lélek, csupa kinyíló készség, boldog várakozás, kielégíthetetlen mohóság; szomjazza önmagát, s élveziamaga lefojtott energiáinak diadalmas feloldódását... A szépség és igazság 300 éve hangokból szőve, a húrokról szünetlen életre indítva! Nincs a mához kötve, támadhatott volna századokkal előbb, és a következő centennáriumon is szép lesz, mint az ifjúság szépséges lelke... örök jelen és a mindig ma. .. Az egyik folytonosság, a másik II*