Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

164 ennek újra és újra kiszakított mostani perce... így kapcsolódik egymásmellé az E-moll szonáta s a Faustból az Ékszer-ária. Horváth Józsefné, Dessewffy Bella énekművésznő adta elő zenekari kísérettel. Mélyből a magasba törő dallamok szivárvány játéka, csupa hangokból szőtt fénytünemény, valóság és fantázia együtt, egymás nélkül elképzelhetetlenül... A diákélet boldog, önfeledt kitárulása: hangokba írva az, hogy gazdag vagyok! Enyém az élet! Vár rám a jövő! ígéret vagyok magamnak! S nem tudok nem hinni álmaim szépségében! Én vagyok az álom, és én vagyok azonnali valóraváltása! Nincs jelen és jövő, a kettő most bennem egy: ,és ez én vagyok! Fény vagyok, s nem hiszek a rútban! Én vagyok a diadalmas igazság, mert a rossz mindig elkerül engem! Enyém az élet koronája: én vagyok az ékszeres királyfi... ! örömünk volt az ária, mert 300 éves diákok lettünk, csöppnyi boldog emberkék ... ma... Aztán összehull a függöny, s amikor megint szétlárul: a mi távolságaink nemzeti határokká nőnek, hogy a magyarságból sarjadt életünk is bizonyságot kapjon. Liszt II. Magyar rapszódiáját intonálják, melyet a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület zenekara ad elő. Hömpölygő hangáradat. Háborgó torlódás, örvények, mélyen ereszkedő viharjárás, aztán harsogó újjongás, záporozó fényözön, diadal, diadal, s végül összecsukódik minden, mintha köd ereszkednék a tájra, hogy így magát se látva terüljön át a magyarság trianoni gátján... Mindezt éreztük ebből a grandiózus zenei képből, mégis ami a mienk maradt, ez a mult példáiból sarjadt hit, mely a gáton túlra int... Mert ebben a 300 éves életünkben voltak elsötétült napok, de akkor is mindig a napsütést vártuk, s az ifjúság egyik nagy adománya, hogy fogyatkozás nélkül tud hinni a maga jövőjében! Így hangzik felénk a holnap a tegnapból a Magyar rapszódia lenyűgöző és ünnepi érzést állandósító hangarányain... S míg egymást váltják a számok, folyton a mult és jelen határain járunk... hisz a szeretet szálain annji találkozónk van! És egyáltalán ki tudná megmondani, hogy az iskola életében mi a mult és mi a jelen? 300 év itt nem idő, csak az ifjúság szünetlen táguló köre, melyben senki sem öregszik. így hozza közénk Magasi tanár úr a Prológusában a Kis lordot! Mindenkinek a szivében szunnyad egy darab gyermek ... Ezt érzik, kedves ünneplők, ha most szívvel figyelnek. A kis lord édes kis szive békét hoz egy családba, és elsimít minden rögöt a szeretet útjába.