Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934

36 tette a fiukat s mintegy lelki szükségletükké avatta azt, hogy vágyakozzanak a szentségek, különösen a szentáldozás után, már nagyon megérte azt a fáradságot, amelyet a prézesek rája áldoztak. (Missziós szakosztályunk átérezve a legnagyobb nyomorúságot: Krisztus isimeretének hiányát, — szent kötelességgel buzgólkodott a missziók lelki- és anyagi támogatásán, amennyire lehetett. Ebben a tekintetben megelőztük a most fellendülőben levő missziós mozgalmat; mi már évek hosszú során át ápoltuk a misszió gondolatát, prézeseink buzdították a fiukat a missziók támogatására imával s a gondolat terjesztésével. Azt akarjuk elérni, hogy kongregációnk tagjai most, és főleg, ha nfajd itthagyják az iskolát, a kongregáción kívül is ismertessék a mjissziós eszmét és a hitterjesztés támogatására minél több katolikust toborozzanak. Élénk tevékenységet folytatott a hitvédelmi szakosztály is. összejöveteleink tárgyát alkották a tagok készítette vallásos dolgozatok felolvasása és főleg egyes vallási kérdések megvitatása. Kongregációnk szükségesnek látta a modern kor egyik legfontosabb feladatának, a katolikus világképnek a kiépítését s azért — a múltban éppúgy, ra^int a jelenben — az előadók ismertették a legjelentősebb kultúráüs áramlatokat, az Egyház nagy akcióit, s a vezetőség igyekezett társadalmi szemléletet adni a kongregánistáknak. Érdekes látványt nyújtanak a vitatkozások, amikor a tagok próbálkoznak hozzászólni egyes vallási kérdésekhez s nagy leleményességgel tárgyalják a hitélet fejlesztésének módozatait, a sajtókérdést, szociális bajokat, korun,k új irányzatait. Célunk nem önképzőkört létesír leni, hanem bátor fellépésű, katolikus hitét mindig megvédő kongreganista jellemeket kiképezni. Sokan talán csak közönséges vitaórát látnak a hitvédelmi szakosztály gyűléseiben, pedig az előadások elsősorban a lelket nevelik s amellett» a szellemet is művelik. Mert hisz ez is kell annak a hódító katolicizmusnak, amely a szellem eszközeivel is vívja a maga harcait a mai szélsőséges irányokkal szemben Amennyire lehetett, a vezetőség mindig törekedett elmélyíteni azt a tudatot, hogy a kongreganista hivatás az egész életre szól'! És valóban, az iskolaévek letelte után nagyon sokan voltak levelezés útján összeköttetésben kongregációnkkal, s felnőtt korukban is eljöttek néha gyűléseinkre előadásokat tartani... A világháború kongregációnk otthonába is tűzcsóvát dobott. Mária gárdistáit a harcterekre sodorta a véres vihar; itt hagyták az iskolát, elbúcsúztak melegen, de lélekben továbbrja is a kongregációnkban maradtak. A csataterekről megírták problémáikat, harcaikat, az eszmény és a valóság közti nagy ellentétet, amelyen mindenkinek át kell gyűrnie magát. Átszenvedte kongregációnk a szörnyű összeomlást s a kommunizmus vad hiénái darabokra tépték történelmi jellegű ruháját. A vörös kerettel díszített jegyzőkönyvbe csak a névsor van bevezetve, mintha ez is jelképezni akarná, hogy kongregációnkban megszűnt minden munka, megdermedt minden élettevékenység. E gyászos emlékű évről csak annyit ír a jegyzőkönyv: «A kommunisták vad erőszaka és lelketlen terrorja miatt kongregációnknak be kellett szüntetnie' inűködését»összedölt a régi világ, s kongregációnk belső szellemében megújhodva vállalkozott arra a nagy feladatra, hogy az ifjúság lelkéből felépítse aj,z újat. Kongregációnk teljes tudatában volt annak, hogy neki kell az ifjúság körében bevezetnie az új idők^új embertípusát, neki kell közhangulatot teremtenie az új ideálok melellt. Kiváló prézesek fáradtak azon, hogy a Mária-leventékbe minél több idealizmust öntsenek, s hogy egy válogabot elitcsapatot neveljenek, amely a