Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1934
37 földhöztapadás idején az Égért lelkdsül, a romlás mocsaraiból a tisztaság hegyére menekül. A kongregációt úgy igyekeztük élni. mint egy állandó lelkigyakorlatot. Az erről való beszámolás külső pozitivuma látszólag kevés } de hiszen a lelkigyakorlatos férfi is nem a nagy tettekben tűnik ki, hanem a kicsiny dolgokban, amelyei; a nagyság eredőit szolgáltatják. Ebből kifolyólag sokan gondolják, hogy a kongregációnk szelíd, magábanéző, az élet harcát és gyakorlatiasságát is félve kerülő, imákat mormoló, úgynevezett « jámbor» társulat... Igen, a mi kongregációnk csendben, a lélek mélyén dolgozik, s ha ,talán külsőleg nem is nyilvánult meg oly kézzelfoghatóan, de igenis állítom, hogy a belső önátalakulás oly tevékeny munkáját végezte az ifjúságnál, mint semmi más. Tudjuk jól, hogy minden nagyszabású munkához elsősorban mély lélek szükséges. Ez az alapja minden akciónak, ha ez nincs, ha csak küj'siő sikerért és külső tevékenységért harcol bármilyen irány vagy egyesület: el sekélyesedik, ellaposodik. Kongregációnk elsősorban saját tagjainak önmegszenteléséért van, hogy az élet számára megbízható, lelkes, kitartó, és erősen természetfeletti alapon iskolázott munkaerőket adjon. A Katolikus Akció új szellemével akarjuk átjáratni minden kongreganista lelkét, hogy az a diákság közt, de főleg majd az életben mtat külső tevékenység jelenhessék meg. A Katolikus Akció sorsdöntő mozgalmához okvetlenül kellenek mély vallási életet élő, szervezett munkához szoktatott és fegyelem alatt dolgozó, igazi elit-egyéniségek, akik leginkább a kongregációból kerülhetnek ki. Kongregációnk is ilyen jellemeket akar nevelni az Actio Catholica számára, s mindenegyes tagját a Mária-tisztelet által Krisztus tökéletes követőjévé, harcosává, apostolává akarja kiképezni. Célunk nem egyéb tehát, mint Szűz Mária országa által megvetni az alapját Krisztus királyságának ... Ma mindinkább látjuk azt a szomorú tényt, hogy a kor átkos szelleme az ifjúság lelkéből is lei akarja irtani az eszményekért való lelkesülést és a nevelőknek sokszor emberi erpt felülmúló nehézségeket kell leküzdeniök, hogy az ifjúságot megmentsék. Az általános korrupció nyomában mutatkozó sok baj megérlelte a lélekben a menekvés vágyát. S örvendetes dolog, hogy a kongregáció megszületése óta a jellemnevelés szolgálatában számtalan új intézmény keletkezett, s egész sereg jócélú, új egyesület verseng vele, sőt a megnemértés folytán sokszor háttérbe szorul és mellőzött. Az új alakításoknak is megvan a saját rendeltetésük; a munkafelosztás elvén alapszanak, de egyik sem teheti feleslegessé és sajáttos hivatásában nem is pótolhatja az ifjúságnál a kongregációt, sőt a kongregáció van hivatva olyan tökéletes katolikusokat nevelni, akik mindenütt előharcosai, apostolai a hitnek és az Egyháznak. Kétségkívül reformok kellenek nálunk is; át akarjuk alakítani, modernebb alapokra fektetni kongregációnk jövőjét, mivel korszerűek vagyunk és azok is akarunk maradni. S ha a kongregációk nem lettek volna korszerűek, nem értek volna meg három és fél századot,' s most mi sem übntepelnénk harmincéves jubileumot. ' I f Mi hiszünk a kongregációnk jövőjében, mert egy olyan intézménynek, amely a boldogságos Szűz oltalma alatt a krisztusi diákideált akarja kialakítani, virágoznia kell a jövőben is^! Azzal a jóleső érzéssel zárhatjuk le az elmúlt harminc evet, hogy kongregációnk dicsőségesen megállotta a helyét a múltban s ez fog nekünk erőt adni a jövőben. Kell, hogy a kongregációs szellem, a kongregánista lélek, a kongregánista buzgalom az új idők új követelményei között is megfelelő szerepet vállaljon.
