Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

15 ama vallás-erkölcsi elvek, melyekről oly sokat hall az iskolában, látja az élvezet világnézetének térhódítását és a jogtalanságtól való félelem rémes arányú pusztítását. Ily sok rossz s nagyarányú pusztulás közepette az ifjú lelkének gótikus dómját: jellemét, véleményekkel nem, hanem csak rendíthetetlen igazságokkal lehet lassan s küzdve felépíteni, de csak oly mesterek kezei által, kikben a nemes lét élő és vonzó valósággá lett, mert először a lét, a megnemesedett lét vonz és csak azután a tett és beszéd. Jellemépítő munkánk ezen alapmeggyőződését példaképünknek, a legnagyobb nevelőnek, a mesterek Mesterének életéből vettük, aki nem erőszakolja magát a lelkekre, de igenis megvalósítja a Golgotát, és mindent magához vonz, ami élet s igaz élet után sóvárog. Valláserkölcsi nevelő-tevékenységünk sikere érdekében minden jónak ismert eszközt s alkalmat igyekeztünk felhasználni. Szeptember, május és június havában az ifjúság hétköznapokon is hallgatott szt. misét. Sz. Imre és Sz. Benedek ünnepén, az intézet kegyurának nevenapján, évnyitáskor és évzáráskor ünnepi sz. misét tartottunk. A hétköznapi sz. misék során szombaton rózsafüzért imádkoztunk, csütörtökön pedig csendes szentmise volt, hogy az ifjúságot ráneveljük a magánmisehallgatásra ; s hogy a sz. mise főrészeinek jelentőségét megértessük, e részeknél közös imákat mondottunk. Részt vett az ifjúság az Egyház mély szertartásaiban: a hamvazásban, a nagyhét liturgiájában; búzaszentelő napján s a keresztjáró napokon sz. misén a mindenszentek litániáját imádkozta. Főkép a Mária-Kongregáció — nevelő hatása alatt az ifjúság 5 kötelező sz. gyónás-áldozáson kívül — szive szándékát követve — magánbuzgalomból is sokszor járult a legméltóságosabb Oltáriszentséghez, hétköznapokon is — főleg a hó első péntekjén — de különösen vasárnapokon. Március 15—18. napjain végezte az ifjúság a lelkigyakorlatokat. Az ifjúság résztvett az úrnapi és az azt követő vasárnapi szentséges körmeneten, a bencés-templom szentségimádásán ; szeptember havában az intézet elhunyt tanáraiért, tanítványaiért, élő és meghalt jótevőiért sz. misét hallgatott. A hazafias érzés ápolását, melyhez az alapot vallásos és erkölcsi nevelésünk adta, a magyar középiskola feladatához és Rendünk szelleméhez híven igyekeztünk gondozni. Nem hangzatos — de múló hatású — jelszavakkal, hanem tanító, nevelő, jellemképző munkánkkal akartunk oly tudással s jellemmel felfegyverzett ifjakat állítani a magyar társadalomba, aminőket az tőlünk joggal elvár. Nem tilkoltuk azonban ifjúságunk előtt a setét és kilátástalan jövendőt sem, mely reá vár. De nyomatékosan igyekeztünk arra nevelni, hogy a bizonytalan jövendő ne törje le őket ne keltsen elkeseredést, hanem próbálják megérteni, hogy ők az a magyar nemzedék, melynek hivatása, hogy fejet és térdet hajtson, vezekeljen s