Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

7 szabinok földje, másfelől Umbria és Picenum zár be, térjünk le balra az útról. Az Apenninek messzenyúló völgyében rejtőzködik itt egy ősi szabin város, melynek lakói a rómaiak előtt úgy voltak ismeretesek, mint severissimi homines, azaz kemény, komoly, férfias emberek. Ez a város adta többek között a birodalomnak Sertoriust, a népszabadság híres vezérét, továbbá Vespasianust, a római császárok egyik legnagyobbikát. Ez ősi város neve Nursia — ma Norcia — s ennek legelőkelőbb családja volt a Krisztus utáni századokban az Anicius-család, mely épen Sz. Benedek gyermekkora idején pápát adott III. Félix személyében a keresztény Rómának. Ebben a városban és ebből a családból született Kr. u. a 480. évben Sz. Benedek apát, a róla elnevezett szerzetes rend megalapítója. Életét ismertetni úgy, hogy kielégítse amaz igényeinket, melyeket a legnagyobb férfiak életírása iránt táplálunk, alig lehetséges. Ma a kiváló szellemek életrajzában a lélek fejlődése érdekel bennünket, s az eseményadatok közül csak azok, melyek a tárgyalt személy jellemének fejlődésére különös hatással voltak. Sajnálatos, hogy Sz. Benedek apátról a maga kora, vagy a hozzá közel eső nemzedék nem írt olyan életrajzot, amely az ő századokat bevilágító szellemének kifejlődését vázolná. A régi korok ugyanis a nagy szentekről majdnem kizárólag csak a rendkívüliségeket, a legendáscsodás eseményeket jegyezték fel, s az ilyen feljegyzések között csak elvétve találunk olyan adatokat, amelyek bennünket egy kibontakozni készülő és kibontakozott teljes élet vizsgálatában elsősorban érdekelnének. Sz. Benedek gyermekkoráról semmit sem tudunk, mindössze annyit, hogy volt egy huga, Skolasztika, aki már gyermekkorában szüzességi fogadalmat tett a nursiai püspök előtt, de a kor szokása szerint megmaradt a szülői házban. Volt Sz. Benedeknek egy nagyon kedves dajkája is, Cirilla nevű, akihez a gyermek és ifjú Benedek szinte mint nevelőanyjához ragaszkodott. Miután az elemi ismereteket — a kor szokása szerint a szülői házban — elsajátította, körülbelül 16—17 éves korában Rómába ment, hogy az előkelő ifjak szokása szerint jogi tanulmányokat végezzen. Róma ekkor nem volt már fővárosa egy világbirodalomnak, de azért még mindig a világ első városa volt. Mintegy 20 évvel előbb (476 Kr. u.) a herul germánok királya, Odovakar foglalta el, de Sz. Benedek római tartózkodása idején a legnagyobb germán király, Nagy Teodorik keleti gót népe özönlötte el az egész Itáliát. Teodorik azonban nem rombolta össze a fővárost, úgyhogy Cassiodorus, Sz Benedek kortársa még a hét világcsoda fölé he-