Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

8 lyezhette Róma szépségét. Midőn tehát Benedek Rómába ment, még ott álltak a pogány templomok, a forumok márványpalotái, szobrai, diadalívei, s még a római nép hullámzott az utcán, hogy kenyeret és cirkuszi játékot követeljen. Igen, megvolt még Róma és a római nép teste, de nem volt már meg a nemzet lelke. Nevezetesen hiányzott közéletéből a nemzeti szellem s a római lélek legsajátabb két alkotása : a római katona és a római jog. A jogot még tanították ugyan a vele kapcsolatos szónoklattal együtt, de ez már csak a szóvirágoknak, az álokoskodásoknak üres, tartalomnélkül való tudóskodása volt. A római lélek kimerült, már csak könnyű, komolytalan és léha tudott lenni társadalmi életében, hazafiságában, tudományában, egész berendezettségében. Azért Benedek, a Nursia durities gyermeke, a nursiai kemény férfi és keresztény lélek, mindössze talán csak három évet töltött ebben a lezüllött, dekadens városban, mely már csak kísértő jelene volt dicsőséges múltjának. A nélkül, hogy befejezte volna jogi tanulmányait, visszaindult a hazai szabin hegyek felé, s útjában csak dajkája kísérte, aki Rómában is gondját viselte. Rómától keletre, Enfide városában állapodik meg, s az ottani püspök vagy plébános vezetése alatt egyházi pályára készülődött. Ez volt abban az időben a papnevelés módja, s Benedek is több ifjú társaságában végezte tanulmányait az enfidei papnál. De itt se sokáig maradt. Egy alkalommal imádságával csodálatosan összeillesztett egy kettétörött agyagrostát, s e cselekedete túlságosan feléje fordította a városka figyelmét. Tovább ment tehát, s még dajkájától sem búcsúzva, titokban és egyedül ismeretlen helyre távozott. Órákig gyalogolt már az elhagyatott vadonban, a hegyek között, amikor Rómától körülbelül 50 km. távolságban az Anio folyó völgyébe tért be. A hely ismerős volt valaha a rómaiak előtt : Neró császár felfogta és megduzasztotta itt az Aniót, tóvá szélesítette ki s a tó alá építette nyári palotáját. Azért ezt a helyet Sub lacum vagy Sublaqueum-nak nevezték, s ebből lett a város mai neve : Subiaco Neró palotájának romjai előtt Sz. Benedek egy Romanus nevű szerzetessel találkozott, s beavatta titkába, hogy remete életre készülődik. A szerzetes állatbőrből készült remete-öltönyt ajándékozott az ifjú Benedeknek s egy barlangot mutatott neki, mely a kolostorhegy oldalában jól elrejtette őt az emberek szeme elől. Itt a subiacói barlangban rejtőzött el mintegy 25—30 évre „a jó Isten búzája", hogy majdan mint érett kalászt adja magát táplálékul az emberiségnek. Remete-életének első évei hihetetlen önmegtagadások és önsanyargatások között teltek, önfegyelmezésének máig is bájos legen-