Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

20 sokszor egyházmegyék és kolostorok élére egészen méltatlan em berek, akár gyermekek vagy világi egyének, akik azután se lettek papokká, vagy ha fel is vették az egyházi rendeket, továbbra is házas vagy lazaerkölcsű életet éltek. Példájuk után indult az alsópapság is. A szerzetes kolostorokat főkép az rontotta meg, hogy a fejedelmek és hűbérurak már korán megtámadták az apátságok vagyonát, a maguk híveit tették meg apátoknak, akiket aztán a maguk szolgálatába szegődtettek. Ennek következtében a kolostorokban is lanyhulás következett be, napirenden volt a fegyelmezetlenség, fogadalmak kevésre becsülése és megszegése. Ez állapotok a hívek körében nem szülhettek egyéb eredményt, mint vallási közömbösséget, hitetlenséget, az erkölcsök elvadulását, a régi pogány babonák, bűnök és erőszakosságok újraéledését, s a keresztény európai művelődés válságos helyzetbe jutott. Az egyházat és a keresztény művelődést e veszedelmes lejtőn Sz. Benedek rendje állította meg a franciaországi (burgundi) clunyi kolostorban. VII. Gergely pápa azt mondta e kolostorról, hogy az ő koráig nem volt még apátja, aki nem lett volna szent ; hogy e kolostor gyermekei nem csalták meg soha anyjukat, az egyházat, s mindig védelmezték annak erkölcsi érdekeit. A clunyi szerzetesek élete az imádság élete volt, napjuk minden órája a templom szolgálatában telt el, s volt idő, amikor csak félóránként pihentek a sz. mise-hallgatások, kar-ima és körmenetek mellett. Már a hajnali órákat is az ima-kóruson töltötték, és éjjeli őrrel ügyeltettek magukra, hogy el ne szundítsanak. Papi buzgalmukat jellemzi, hogy szemenként válogatták ki a búzát az ostyasütéshez, még a malomkövet is lemosták, mielőtt kiőrléséhez láttak, s a lisztet egyházi ruhában zsoltározás között sütötték ki ostyává. Cluny elsődleges hatása a bencés kolostorok életében volt érezhető. Befolyása elhatott Dél-Itáliától Angolországig, Spanyolországtól Lengyelországig, és mindenütt újra élesztette az aszkézist, a világtól való elvonulást és az imádság szellemét. A kolostorok egymásután tértek vissza eredeti hivatásukhoz s abban versenyeztek, hogy ismét igazán és teljesen szerzetesek legyenek. Mert nemcsak csodálták a clunyi testvéreket, hanem tanultak is tőlük, s nincs a bencés rendnek még egy korszaka, mely annyi szentet adott volna az egyháznak, mint ez a reform-korszak, mely megerősítette a Rendben az erő és a nagyrahivatottság öntudatát. És nemcsak a régi kolostorokra gyakorolt hatást az apátság, hanem szelleme nagy tömegben hívott életre új alapításokat is, úgyhogy 1100 körül mintegy 2000 kolostorra terjesztette ki jótékony befolyását. A társadalom